jazyg blogja
Húsz sem volt
Húsz sem volt
Ivan Ivanovics Sztrelok 2002-2022
Itt fekszem a szarban és a húgyban
mellettem Szaska ég.
Biztos, hogy ebben a háborúban,
nincs semmi dicsőség.
Hasba lőttek és nagyon szenvedek,
éget és fáj a seb.
Mámocska, hiányzik a hűs kezed,
gyere gyógyítsál meg.
Szomjas vagyok, úgy érzem megfagyok,
nem mozdul lábam sem.
Erre most nem járnak az angyalok,
nem mentik életem.
Annyiszor nőt, én még nem öleltem,
mint ahányszor öltem.
Még húsz éve sem, élem életem,
itt ér el végzetem.
Testvér, te, ott a másik oldalon,
lőjél rám még egyszer,
ha van benned, irántam irgalom.
Ha eljönnek...
A sivatag homokját lerázta és mindent eldobott.
Nekieredt Ázsiából, hogy nálunk dicsérje Allahot.
Szétlőtték a házat , három éve már eső sem esett,
életében a jóllakásáig, még sohasem ehetett.
Tevéje ,kecskéje vagy elpusztult, vagy sohasem volt még,
az új hazában gazdag lesz majd, jut neki mindenből elég.
Gazdag a föld, és béke van, és jólétben él mindenki,
neki is jár ebből a jóból; ha van!- ha nem, hát elveszi.
Halál, káosz, pusztítás, ez volt minden, amit otthagyott;
A Halál a Káosz a Pusztítás ez Minden, mit ránk hozott!
Kultúrát, Erkölcsöt, Törvényt, azt mitőlünk el nem fogad,
úgy él itt közöttünk, hogy közöttünk végig, idegen marad.
Keresés
A régi dűlőút porában keresem,
a gyerekkorom tünékeny lépte nyomát.A fasornak vén diófái, mint régen,most már, nem mutatnak az utamnak irányt.A tanyasor már csak emlékeimben él,itt hiába keresem hová köt gyökér.A múltnak mélységes kútjába tekintve,magam előtt látom a régi tanyánkat.A kemencéje hajnalra már kifűtve,előtte,hajladozva hallom Anyámat.A tészta megdagasztva este óta kel,Ő most a parazsat falhoz igazítja ,helyet túr a kenyérnek, közben énekel.Fodrozódik a víz,és a kép eltűnik,a tanya helyén csak a gaz magasodik.Az erdőben hol bátyám csinált rejteket,karvalyok és ölyvek leltek nyugalomra,itt építettek a költéshez fészkeket.Csak az jár erre,ki emléket él újra,jön felidézni a múltjának árnyait.Keresni jön, és valami nyomot lelni,hogy megtalálja gyermekkori álmait.Oly hiába
Latskónak
Hej, hogy milyen gazdagok vagyunk
Mi mindig csak adunk ,csak adunk.
Számolatlan szórjuk másoknak kincseink,
jöttmentek, pökhendin fölözik javaink.
Hagyjuk elmenni az ifjaink legjavát,
szaporítson másnak, keressen új hazát.
Itt akar maradni,annak is van vámja,
éhbérért dolgozhat ,ha akad munkája.
Oly hiába, ha okos,tanul és diplomázik,
állástalan marad,ha a "jótevő"hibádzik.
Így megy ez manapság,és mi ,látjuk a kárát,
mi ,verhetünk hiába, akárhány lármafát.
Egy Tündének aki nem Völgyzugolyban él
Születésed napján, nem szállt meg az ihlet.Nem is írtam ezért , szép, köszöntő verset.Restellem a dolgot, igazítok rajta,íme egy köszöntő vagy csak olyan fajta.Most ,hogy huszonöt vagy éltessen az Isten.Mától minden napod egészségben teljen.Megleljen a jókedv, soha el ne hagyjon,Hozzád a szerencse gubancként ragadjon.Gábor nevű párod örökké szeressen,ennyire futotta, derülj jót e versen.