Vihar az erdőn

 

Rohan a szél, zúg, zörög,

mint egy rossz kerékcsapágy,

lombok rozsdás kátyúin halad,

törik, és sikolt az ág,

Madár menekül,

néhai fészke ördögszekér,

szárnya és szíve is verdes,

félelem csahol, száguld a vér.

Villám tép a sötétből,

nagy kék szakadás szalad,

és jön, nagyot rúg a robbanás

a bátorság bújva marad.

S mire múlik a szemek

szorító görcse,

szempillák között

belém néz a pusztulás,

sajgó idegem lassan

elernyed,

számolható mellkasomban

a dobbanás.