Tör-és (reflexvers)

janus•  2024. február 9. 19:32  •  olvasva: 30

 

Egyszer mind összetörünk,

 a lélek, a szív furcsán törik,

nem egy üveg bor a padlón,

többnyire észre sem veszik,

hogy szilánkos cserép az ember

ott mélyen, legbelül,

és halkan ragaszt, rögzít, illeszt,

ösztönből, de reménytelenül.

Van az úgy, hogy nincs meg

elveszik egy darab, egy rész,

és az ember, míg a sírig jut,

szíve, lelke, sosem lesz egész.

 

 2020.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

janus2024. február 11. 20:30

@gyorisandor: Köszönöm!

gyorisandor2024. február 11. 19:50

Nagyon JÓ lett!!!

janus2024. február 11. 17:49

@szalay: @Krisztinka: @miriam: Nagyon köszönöm! :)

miriam2024. február 11. 14:39

Ez igazán szívhez szólt! :)

Krisztinka2024. február 10. 10:47

szalay2024. február 10. 07:40

Igy igaz,kedves Janus !!