Tisza-szép

 

avartócsákban fürödtek a percek

pillanat röpült áttetsző madár

szárnyai alatt semmibe vesztek

az őszi sóhajok visszatért a nyár

 

csendek hajóztak levélgondolán

bámész szemeket vetve a fákra

melyek hanyagul ágaik lógatván

belesimítottak az andalgó Tiszába

 

árnyék és fény  együtt játszottak szépen

az egyik bújt a másik megkereste                                                             

avar szőnyegen ágból rakott széken

már sötét ruháját próbálta az este