Tavasz

janus•  2024. február 9. 19:22  •  olvasva: 35

 

Napsugár ragyog, kacér fény

kacsint, s leveszem az ingem,

sarjadó fűszálak, mint a remény

tartanak, ahogy hanyatt fekszem.

 

Nincs gondolat, csak a szél, s a nap,

lelkem üressé próbálom tenni,

darázs kering, arcomra ül, de nem harap,

lehunyt szemmel hagyom pihenni.

 

Bokor készülődik, a zöldben már lilák

nyújtóznak, nesztelen aprót sóhajtanak,

illatuk magamba szívom és az orgonák

már benn, szívem ritmusán játszanak.

 

Könnyű vagyok, már-már súlytalan,

mélyet  lélegző szelíd dobogás,

és eszembe jutsz, elárulom magam,

szívembe bújik egy régi vacogás.

 

2020.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

janus2024. február 11. 17:49

@liketorn: @szalay: @Krisztinka: @miriam: Sziasztok! Nagyon köszönöm! :)

miriam2024. február 11. 14:42

Csodás tavaszváró! :)

Krisztinka2024. február 10. 10:45

😊💙

szalay2024. február 10. 07:39

Gratulálok,kedves Janus !!

liketorn2024. február 10. 04:37

Clark Kent :D