Se itt, se ott

 

 

Ma benéztem magamhoz,

mégis, hogy vagyok?

Jó ideje én rám

nem volt időm, gondom,

de hagyom, nem kellenek

a nehéz sóhajok,

mások fontosabbak,

egyre csak ezt mondom.

Mások nem néznek be rám,

annyira nem vagyok fontos,

elég, ha segíteni megyek,

csak akkor, legyek pontos.

Így múlik az időm,

már be sem nyitok hozzám,

de ha megtenném mégis?

Biztosan kidobnám.

Aztán majd benéz a vég,

hanyagul összepakol,

nem leszek se itt, se ott,

hisz nincs se menny, se pokol.