Pusztaság

janus•  2024. január 19. 19:53  •  olvasva: 47

 

Pipacs helyén kóró zörög,

sárga fű közt búsul a rög,

cickafarkon pókháló leng,

eső cseppen, csendben, nem zeng.

 

Sötét a föld, sötét az ég,

fényt présel le a messzeség,

úgy mint egykor könyvlap között,

őszi levél csöndet nyögött.

 

Puszta síkja, akár a tó,

fákból szőtt folt, ringó hajó,

szép vitorla lombkorona

kikötnének, na de hova?

 

Komor esté lesz az alkony,

nincs fénysugár, nincs már talpon,

éj kezében fekete zsák,

beleszedve tó, meg a fák.

 

2019.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2024. január 27. 08:35

Szeretem a lírádat, most is elvarázsolt.

janus2024. január 20. 21:12

@szalay: Köszönöm! :) Ránk fér egy kis nyugalom....

szalay2024. január 20. 08:54

Megnyugtató képek a mai világunkban !! üdv