őszi-szép

 

lassan földre lép a fagy

sápad a fű lábnyomán

kettévágott napkorong

haldoklik  a délután

 

fényvér serken ég sebén

bíbor ömlik rengeteg

csontváz szerű fák testét

lüktető fény tölti meg

 

varjúk csőre csendet tör

deres földre rápereg

szilánkjain szisszenve

szitkozódó szél biceg

 

mozaikos kupolát

építget az alkonyat

fele bíbor fele kék

megremeg a boltozat

 

fekete gyász fellegek

hátán az est bevágtat

patkó koppan szikrája

csillagfény a világnak

 

vézna holdfény mosolyán

est szigora  szelídül

Göncöl bakra ráhuppan

könyöklőnek nekidűl

 

fut az idő est megáll

lenn a mezőn körbe néz

holdfény mosta fák alatt

avar csillog sárgaréz