Mondd

janus•  2019. június 10. 20:29

 

 Mondd,

meddig él a rab remény,

 ha enni néha kap,

meddig száll a sebzett szó,

ha szárnyába csend harap,

és meddig lebeg

az  álom hazug gömbje,

és meddig várlak még,

hogy halk léptekkel jössz-e?

És mondd,

ez a szerelem mikor,

 hogyan ér véget?

Lassan, mint az alkony,

 mely vérbe borítja

a messzeséget?

Vagy hirtelen múlik el,

mint felrobbanó hegy

s körötte sikoltó

fröccsenő láva,

és majd sötét

éjlepel fedi be,

melyen virít

a csillagok virága?

Mondd,

meddig él e szomjas vágy,

ha vize csak homok,

és ki fog majd így szeretni,

hogyha holnap,

holnap  szomjan halok?

 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2019. június 14. 20:01

A hőség bizony sok drámát is okoz... bár értem, hogy ez a fajta szomjúság nem is évszakfüggő:) Szép, nagyon él a versed!

janus2019. június 14. 19:53

Sziasztok!

Köszönöm, hogy itt voltatok! :)

Üdv.

Janus

nudli622019. június 12. 18:30

Szépséges.... köszönöm neked.😄

lelektunder2019. június 12. 15:35

Mondom.....szépet alkottál.....

SzaipIstvanne2019. június 12. 11:44

Csak annyit tudok irni: Csodalatosan SZEP!

miriam2019. június 10. 21:01

Nagyon szép vers ! Gratulálok !

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom