Mától

 

Mától nem érdekel

a világ összes baja,

leszek a sok közül,

egy kényszer ostoba,

bólintok majd én is,

úgy ahogyan mások,

ha gödör kell nektek?

Akkor majd én ások.

 

Eltemettem Istent,

most az igazság jön,

ami nem létezik

hulljon rá rögközöny,

hinni ma bármiben

bolondok erénye,

kialudt már régen

az értelem fénye.

 

Mától nem érdekel

mások mit is látnak,

vakok vagy ostobák

lesznek e világnak,

szem akartam lenni,

de nekik jó vakság,

bolondok fapénzen

életük mulatják.

 

Mit gondol egy költő,

azt én nem tudhatom,

annak hittem magam

a tegnapi napon,

de megvirradt mára,

álmodtam a tollat,

nem írok már semmit,

kitaláltam jobbat.

 

Csendnek leszek csendje,

némaság némája,

árnyékok árnyéka,

fáimnak szolgája,

madárnak eledel

vize a virágnak,

nem leszek senkije,

embernek, világnak.