Mama

janus•  2023. szeptember 30. 19:45  •  olvasva: 107

Elmerengek, nagymamámat látom,

ahogy hajszálai szöknek kendője alól,

az asztalnál   lisztet szitál, én ülök az ágyon,

szappanos vizével  kacsint a félretolt  lavór.

 

Halkan csúszik a tepsi, túrós béles sárgul,

korhadt hársfaág pattog a tűz hevén,

füst gyerek kanyarog a kizuhant „ parázsbúl”,

de pirulását a bögrével nyakon  öntöm én.

 

Kenyeret szelek, girbe-gurba egyenest,

majd vederbe mártom,  a cukor máris ragad,

majszolom a mannát, mamám ölelni se rest,

de dolog az idő, és ő sántán is folyton  szalad.

 

Sparhelt nyitja száját,  parazsat nevet,

mikor átölelem drága nagymamót,

és a merengésnek hirtelen lett vége,

lepergett könnyeim közt keresem a szót.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

janus2023. október 1. 18:44

@Krisztinka: Azt hiszem, jól döntöttem, hogy visszajöttem :) Köszönöm!

Krisztinka2023. október 1. 17:46

De jó olvasni nálad…újra💛😊

janus2023. október 1. 11:17

@S.MikoAgnes: Köszönöm... ez most nagyon jól esett :)

S.MikoAgnes2023. október 1. 10:29

"füst gyerek kanyarog a kizuhant „ parázsbúl”,
de pirulását a bögrével nyakon öntöm én."

Ez is hudejó!

Megérintő versed végére könnyezem drága János....
Meghatottan köszönöm, hogy VAGY!!!

janus2023. október 1. 08:58

@liketorn: A költők lángolni szeretnének, "nagy tüzeket rakni", ….valamikor én is így akartam tenni, de aztán kiderült, hogy parázsnak sem rossz lenni.. .. :) Köszönöm!

janus2023. október 1. 08:54

@Eleonora: Hajszálakon múlik minden, az is, hogy visszajöttem :) Köszönöm!

liketorn2023. október 1. 00:08

Te magad is parázs vagy! Nagyon jót hoztál.

Eleonora2023. szeptember 30. 20:08

"dolog az idő", a hajszálak üzenetei életből születnek. Örülök, hogy újra itt vagy, itt vannak hajszálaid, építik az életet.