Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kitisztuló égbolt
janus• 2025. január 10. 20:01 • olvasva: 38
Befalva az összes fény,
az est nagy hasa feszül,
karja közt sötét henyél,
dorombol, majd földre ül.
Nőnek az apró csendek,
mint körgyűrűk a tavon,
parttól partig sietnek,
föld és ég közt szabadon.
Térdeplő reményre száll
és a vállán megpihen
egy apró sóhajmadár,
csőrében tört rekviem.
Hold ébreszt árnyékokat
nyafogva, lustán kelnek,
elhagyják a bokrokat,
megnyúlva menetelnek.
Az idő tenyerében
a pillanat áll lábra,
és ámul csillagfényben,
hisz fönn az ég varázsa.
Fényt önt az égbolt, ragyog,
mint egy locsoló feje,
millió lukból csobog
a mindenség ereje.
janus2025. január 11. 09:53
@Animanongrata_: @miriam: @szalay: Sziasztok! Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok! Boldog Új Évet Kívános neked és szeretteidnek István!
Üdv.
Janus
janus2025. január 11. 09:52
@liketorn: A félelmeink bennünk vannak, nem az utcán :)
szalay2025. január 11. 08:39
kedves Janus,BÚÉK számodra,csodálatos év eleji kezdés !!
üdv istván
miriam2025. január 10. 20:33
Kedves Janus! ... és én is csak ámulok e sorokon... beleborzongtam a gyönyörűségébe...
Miért nincs ez a főlapon...? /persze te tudod :) /
Animanongrata_2025. január 10. 20:26
Nagyon szép vers jó volt olvasni.
liketorn2025. január 10. 20:07
Nagyon bátor vagy, én tuti berosálnék, ha ilyenek jönnének az utcán szembe!!!! :-O