Keselyűhalom, keserű halom

 

Fel kell a nap, fényt nevet,

fűszálakra gyöngyöket

fűz a hajnal szélkarja,

csizma jön, mind akarja.

 

Kasza suhan, éle vág

renddé válik a  világ,

sóhajokkal hal a fű,

holtában is gyönyörű.

 

Szénarenden nap csókja,

benne tücsök mondóka,

rigó füttyent, gólya száll,

hársfán harkály kalapál.

 

Csörgedezik a Csati,

benne fürdik valaki,

ott hol a víz kavicsos,

ott lett ő kis ladikos.

 

Fecske suhan ereszre,

kis fiókát degeszre

eteti a mamája,

csicsereg a világra.

 

Eresz alatt egy ablak,

Tóth Emilék ott laknak,

egy szobába, konyhába

vágytak fürdőszobára.

 

Háztól balra kastélykert,

ott az eső ,hogy elvert!

A fáról is leestem,

de sírva is nevettem.

 

Balla bácsi két lova

Lenke, Cukor patkója

port kavart a földúton,

figyelte a víztorony.

 

Kastélykertben épp csoda,

pompában az orgona,

lila, fehér szirmokon

pillantásom átoson,

 

át a futó rózsákig,

nem időz ott órákig,

mert mellette hajló ág,

rajta ezer kisvirág.

 

Meseország, meseszép

megszorít e szép emlék,

letűnt boldog jó világ,

elporladt, mint hársfaág.

 

 2025.12.14.