Kellékek

 

Fülembe fészkel a rigófüttye,

búzamező ring íriszem vizén,

hársfa illat jár lelkemből ki-be,

pillangó táncol, a légi szirén.

Gondolat heve, lustán nyújtózik,

nem bántja jelen, sem a holnapok,

valami furcsa boldogság ölel,

két karja között szinte meghalok.

Egy más világban ma gránát fütyül,

a búzamezőn vér fest pipacsot,

harcigáz tépi a lélegzetet,

a halál keze fogja a kulacsot.

Lánctalpak jönnek házfalakon át,

összetaposva otthon és emlék,

sírok közt kúszó síró katonák,

mind egy hatalom számára kellék.