Janus blogja
VersÁlmomban láttalak /Édesapám/
A valóság s az álom törésvonalán
sajogva gyűrődik bennem heggyé a tudat,
a reggel markában csak halvány kép foszlány
kuporog, sápadt színekkel festve arcodat.
A rég vászna, mintha csak örökké ázna
az idő monoton csörgedező vizében,
úgy fakul, s kúszik a feledés hínára,
hogy belepje a múltat, takarja egészen.
Peregnek a napok akár búzaszemek,
ha szelével rázza sárga kalászát a nyár,
de nem tudom még, meddig emlékezhetek,
mikor fogadja az utolsó szemet, a sár.
2005.Mifelénk
Hervadó kokárda
Nagy fekete szárnyát
kitárja az este,
árnyék madárhad ül
nemzeti színekre,
Himnusznak hangjai,
Szózat szavaival
nyugovóra térnek ,
nincs már Nemzeti dal.
Dicsőség fényei,
szabadságnak lángja,
elszunnyad, szendereg
múló nap porába’,
magasztos nagy szavak
üres csenddé válnak,
egymásnak az urak
bőszen gratulálnak.
Ma, kik egyek voltak
holnap kettéválnak,
kapzsiság ül neki,
neki a hazának,
két pofára eszik
a Balaton partot,
mit nekik a nemzet,
sarokba a kardot!
Oda harmincévnyi
csodás nagy ígéret,
nemzeti szalaggal
fojtják meg a népet,
meglopott érzelmek,
ember cserbenhagyva,
ábránd marad-e, a
kokárda szalagja?
Ünneplő magyarság
Árpád vérű nemzet!
Nem akarunk hazát,
igazabbat, szebbet?
Vagy elég mit adnak
az új ispánjaink?
Ránk omlik az ország,
elhagynak fiaink!
Tél vég
Lehelete gyönge már,
kienged a fagymarok,
vízen vékony pillejég,
rajta napfény andalog.
Elhervadó jégvirág
pára lesz az ablakon,
jégcsap sír az ereszen,
bíbor könny az alkonyon.
Földön kúszó zsenge zöld,
ágon a rügy megfeszül,
holnap mire kel a Nap,
a tavasz is megkerül.
És a tél, a vén apó,
domboldalon eltipeg,
talpa alatt cuppanó
a megolvadt víz-üveg.
2015.
Tavaszi szivárvány
Vízcseppsereg leszédül,
robogó fény megtörik,
ívet festve megfeszül,
felhők alá szín szökik.
Sápadt bíbor és a kék,
rigó - sárgába ölel,
felröppen egy nyitni kék,
pont a szívemhez közel.
Kitárul a lüktető,
eső illat járja át,
felragyog a dombtető,
szél lebbenti fátyolát.
Lélek lebeg, andalog,
belekap egy érzelem,
máris odafenn robog,
szivárványszín íveken.
Kacsint a nap, forr a fény,
bíbor, rózsaszín terül,
hozzám bújik a remény,
nem vagyok már egyedül.
2015.