Janus: In memoriam / Peti/

 

 

Szavakat küldök, oda fel, utánad

remélem, még utolérnek!

Üzen az utca, a régi szülőházad,

és bús, fájó  csendje a Hősök terének.

És jönnek a szavak, bennük a rég,

üzen a néhai iskola, a kopott padok,

a kisdobos avatás, emlékszel-e még,

mikor arcunkon gurultak a mosolyok?

Hozzák a szavak a fejük felett tartva

a zsinagóga galambszárnyú porát,

Weimann néni üveges áhított pultja,

hányszor  izzadt a fillér tenyerünkben barát?

Az emlékek megállnak, mind letérdel,

és én egy sóhajt tűzök az utolsó szóra,

de ha végül egy szó, egy  sem ér el,

könnykén hulljanak vissza a koporsódra!

 

Kállóy Molnár Péter emlékére.

2025.12.01.