Horizont

janus•  2023. október 15. 17:23  •  olvasva: 95

 

 

Elgémberedett, fáradt a horizont,

az éj árnyaitól szennyes a fehérség,

hideg erdősáv- jászolban vajúdva,

új napot szül a ma, felsír a reménység.

 

Rózsaszín testű fellegek hajóznak,

azúr tengerben aranyfény kacsint,

s míg a feszült villanydrótok lazulnak,

újra szeretek élni, élni, megint.

 

Soványka köd foszlik, semmivé lesz

minden szürke, s minden árnyék,

a csonka kukoricaszár,  a száraz gaz is,

valahogy ma csodás, pazar ajándék.

 

Ráncot húz a bőrön az idő lépte,

s már ok nélkül  sajog az  ember csontja,

de ha kel a nap, s megkopik a sötét,

egy ifjú néz mindig  a messzi horizontra.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

janus2023. október 17. 12:02

@szalay: Köszönöm! :)

szalay2023. október 17. 04:00

remek gondolatok a reggeli ébredéshez !!

janus2023. október 16. 19:15

Sziasztok!

Nagyon köszönöm, tényleg! :)

Üdv.

Janus

S.MikoAgnes2023. október 16. 08:30

"Rózsaszín testű fellegek hajóznak,
azúr tengerben aranyfény kacsint,
s míg a feszült villanydrótok lazulnak,
újra szeretek élni, élni, megint.

a csonka kukoricaszár, a száraz gaz is,
valahogy ma csodás, pazar ajándék."

Életkedvem is növelő szépséges ajándék a reggelemhez ez a remeked kedves János ! Feledteti ráncaim és sajgó csontjaim. Ezer köszönetem!

ezerszingomba2023. október 16. 08:17

Szép nagyon!