Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
hárs barát
janus• 2019. február 14. 23:03
ébredj ébredj barátom
nyisd ezernyi lélegző rügyed
a pillanatot várom
mikor leveleidből olvasom szíved
hátamnak kérged feszül
majd sóhajom kergeti virágporod
s leszek a világon egyedül
törzsedbe nőt ember rokonod
hosszú volt ez a tél
míg aludtál meghaltam párszor
de tavasszal mindenki remél
csak én csak én vagyok ki gyászol
furcsa tavaszvárás az enyém
hisz a múlttal ölel majd ág karod
s talán jut egy kortynyi fény
melyben igaz halálom láthatod
janus2019. február 24. 12:40
@lelektunder: Köszönöm István! :)
janus2019. február 24. 12:39
@lelektunder: Azok a régi szép idők.....akkor nem is sejtettük, hogy életünk legszebb, leggondtalanabb éveit éljük....nekem nagyon hiányoznak azok az órák, amikor a hárs alatt kergetőztünk, vagy horgásztunk a kis Csatiban"....úgy visszamennék, lennék mezítlábas kis kölyök vagy épp kapcás kis csizmás....
szalay2019. február 24. 09:51
Kedves Janus,csatlakozom olvasóid közé,elismeréssel adózok különleges verseidnek
poétabeli üdvözlettel István
lelektunder2019. február 21. 09:12
Hársad, legyen hű társad, míg csak élsz.....van talán 100éves is, hiszen gyerekként is nagyok voltak már, óriások....illatukat messze érezni lehetett, mint az akácos erdőét... jó volt.
Ági
janus2019. február 16. 14:34
Sziasztok!
Köszönöm, hogy itt voltatok! :)
Üdv.
Janus
Molnar-Jolan2019. február 16. 08:19
Remeklés, zenét is el tudnék képzelni hozzá.
BakosErika2019. február 16. 05:54
Gyönyörű...
Eleonora2019. február 15. 22:46
Gyönyörű szép, erős reményvers! Kinek biztatni van ereje, él.
Angyalka732019. február 15. 18:56
Nagyon szomorú vers.
Üdv Melinda