Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
hajnalok
janus• 2023. október 10. 19:41 • olvasva: 146
félhomály festi a szobát egyszerűre
hol a csend elterült faltól falig
csak sóhajom koppan néha a kőre
míg elalszom valahogy hajnalig
csillagfény üt rést a fekete égen
melyen keresztül bámul a mindenség
de már feszeng ruhám a széken
lassan öltözni kell nincs mentség
kapkodva veszekednek a percek
míg izzószál előtt pirul a kenyér
hűtőajtó mögött némi vajat sejtek
mely magára édes mézet remél
zúg a mikró benne kávém szédül
míg forró sóhaja illata száll
és az ajkam megégetem végül
de ilyen a hajnal sietni muszáj
kilök az ajtó a zár kizár
a hajnal költözik már pakol
ajtaja előtt friss reggel vár
és az élet pörög zakatol
és ott hagytam párnám alatt
szendergő féltve őrzött vágyam
de felébredt és zihálva szaladt
mindent ami te vagy hozva utánam
janus2023. október 12. 08:08
@szalay: Köszönöm István!
szalay2023. október 12. 07:41
Gratulálok,kedves Janus !!
janus2023. október 11. 17:18
@Animanongrata_: Köszönöm, hogy megírtad!
janus2023. október 11. 17:18
@Krisztinka: :)
janus2023. október 11. 17:17
@miriam: Jó hír ez a versemnek :) Köszönöm!
janus2023. október 11. 17:17
@S.MikoAgnes: A tollakat nem lehet csak úgy letenni, visszaszállnak az ember tenyerébe.... :) ...és minden tollra szükség van..... az alkotás maga nagyszerű dolog... van akinek nagyszerű ez a vers, van akinek semmit nem mond... így nincs okod tollatlankodni :) ..és nagyon köszönöm!
S.MikoAgnes2023. október 11. 16:08
Annyira nagyszerű alkotás, hogy picire összehúzom magam.....és leteszem a tollam....
miriam2023. október 11. 08:50
Én ennek imádtam minden sorát!! :)
Krisztinka2023. október 10. 19:43
😊💛
Animanongrata_2023. október 10. 19:42
Tetszett