Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Esteéj
janus• 2023. október 29. 20:32 • olvasva: 68
Sóhajként szökik a távolság,
egymáshoz bújnak a párhuzamok,
a ma szeme még résnyire nyitva,
de pilláin már lógó, álmos mondatok.
Árnyékait hívja magához az alkony,
a Nap kanócát összecsípi ujja,
és kihuny a fény, a vöröslő ködöt
hegyek csúcsain szél maszatolja.
Csillagsugár kacsint suttogó percre,
a tétova pillanat lábujjhegyre áll,
meg-megbillen, majd eltűnik hirtelen,
szárnyára kapta egy suhanó madár.
Ráérős a szívverés, lehelet csitul,
párna ráncain arcvonás pihen,
gyengül a tudat, forgó bakelit világ,
álom tűhegyén vágy szól csendesen.
janus2023. október 31. 19:18
@szalay: Köszönöm István!
szalay2023. október 31. 07:01
Gratulálok Janus !!
janus2023. október 30. 16:10
@Animanongrata_: @S.MikoAgnes: @miriam:
Sziasztok!
Örülök, hogy szemeitekbe szöktek a soraim! :) Köszönöm!
Üdv.
Janus
miriam2023. október 30. 16:05
"a ma szeme még résnyire nyitva,
de pilláin már lógó, álmos mondatok.
Árnyékait hívja magához az alkony,
a Nap kanócát összecsípi ujja,"
... de végül is, az egész vers:) ... szerettem a "szemeddel" látni, ezt a csodás képet... és szeretem, ahogy átjönnek a szavak, a verssorok, ahogyan megérintenek, s fognak... :)
S.MikoAgnes2023. október 30. 07:30
Álomszép, általam sokszor olvasós minden költeményed!!!
Animanongrata_2023. október 30. 03:36
Nagyon szép lett.
janus2023. október 29. 21:17
@Eleonora: Köszönöm! :)
Eleonora2023. október 29. 21:01
Köszönöm az olvasást, nagyon képszerűen, érzékletesen,lélektapintással írsz, érzem a szavaid. Gratulálok.