Esőkép

 

Fekete felhő az idő, percek cseperegnek,

óra-tócsák tükre borzong a jelennek,

ki szürkén ballag, gallérja fölhajtva ,

melynek mélyéből nagyokat sóhajtva

megáll, s a lebbenő pára,

angyal  szárnyaként  nyílik a világra…

…Semmivé foszlik az idő fellege,

az égen Nap ragyog s fénylehelete

a földre görbül, mint egy bálvány,

színeivel varázsol  a dupla szivárvány.

Bolyongó szélben emlék tollpihék,

pörögve, forogva,  mint apró szélkerék

mosolyt csalnak,majd  nehéz könnyeket,

és  eltűnnek, itt hagyva  nehéz csendeket;

mely alatt a didergő szív és a vacogó lélek,

egymásba kapaszkodva nyugovóra térnek….

…és a csepergő percek alatt könnyű pilleszárnyon,

fekete hajjal libben,elcsábít egy álom….

S hiába mennydörög, háborog az ég

felleg nyakából a villám, mint zuhanó nyakék

úgy csapódik egy jegenye karcsú derekába

s a szétgurult gyöngyei  parázzsá válva,

lángot gyújtanak, hatalmas  lobogó fáklyát,

de hiába, a szerelem nem ereszti álmát……

 

 2015.