Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
első
janus• 2023. december 16. 19:58 • olvasva: 72
túl vagyok az első halálon
kihűlve mozdulatlan fekszem
elbújt dobbanások ülnek
a lengő ágabogas csenden
semmivé válva a semmiközt
visszahullnak rám a betűk szavak
mint esőcseppek peregnek
tócsák lesznek majd befagyott tavak
elenged az idő már nem szorít
kisimulnak a vén tenyér ráncai
az élet túl komoly súgja halkan
és már nem enged játszani
hangtalan szárnyú sötét kering
leszáll az ágabogas csendre
hatalmas fekete árnyék zuhan
rögöt vet és eltemet az este
2020.
S.MikoAgnes2023. december 20. 10:03
Ó, ez az ami minden emberre vár az életútja végén...
Remek vers !
szalay2023. december 18. 01:57
Megértve és feldolgozva !!
üdv István
janus2023. december 17. 19:31
@Eleonora: @liketorn: @Animanongrata_: Sziasztok! Köszönöm, hogy itt voltatok, írtatok! :) Üdv. Janus
Animanongrata_2023. december 17. 05:14
Nagyon megfogott pillanat ez.
liketorn2023. december 16. 21:24
Nem ismerem a fogalmat így szabadvers számomra, a betűn a tinta sír és ezzel ma se ment kárba... Alkalmazkodunk, a végén a halálba.
Eleonora2023. december 16. 20:13
...igen, pontosan ilyen...