Borul és derül

 

 

Kicsúszik a talaj az őrület alól,

súlytalan lebeg, s remeg a hatalom,

izzadt, nyirkos,  beteg hazugságok

nyúlós nyálként csorognak a várfalon.

 

Ránk rohad a túlérett korrupció,

üres kasszába markol a kapzsiság,

a hatalom erős falakba ütközik,

igazságra szomjazik egy új világ.

 

Megreped és leomlik az ígéret,

a jelen már halott romjai alatt,

a kifosztott évtized fel sem fogja,

hogy nem volt ő több,csak egy pillanat.

 

Elveszett éveink nem adják vissza,

így fölösleges bánkódni, sírni már,

összekell törni a tegnapok bűnét,

hogy a holnap lehessen könnyű madár!

 

Ki kell égetni  gyökerét a gaznak,

fölszántani a gyalázott földeket,

s úgy kell a jövőt újra felnevelni,

mint bölcsőben ringatott gyermeket.