Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Bíborpocsolyák
janus• 2025. január 21. 22:46 • olvasva: 58
Borotvapenge mezőn
mezítláb bolyongok,
lépteim bíborpocsolyák,
rongyos fellegek közül
a sóhajok lezuhannak,
vörös szirmú orchideák.
Sápadt bőrömre hullva
lesznek eleven sebek,
melyekben fájdalom cikáz,
az ég felnyög, zúg, dörög,
és kéklő késvillámaiban
halálos kacsintás tanyáz.
janus2025. január 24. 09:32
@szalay: Köszönöm István! :)
szalay2025. január 24. 08:04
Eredeti Janus vers !!
üdv István
janus2025. január 23. 06:49
@Rozella: @S.MikoAgnes: @miriam: Sziasztok! Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok! :) Üdv. Janus
miriam2025. január 22. 20:54
Huh, remekeltél!
Döbbenetes... drámai képet festettél a szavakkal...
S.MikoAgnes2025. január 22. 16:08
Szívszorítóan gyönyörű!
A blogomon én is orchideáról írtam előző versemben...névnapomon köszöntött hálából.....
Rozella2025. január 22. 15:55
Drámai kép, de ez van, ha áldozatnak hiszi/véli/látja... magát az ember...