Benne jóság

 

Benyitott szobámba az este,

nagy sötét szemében a  bánat

szürkével, grafittal rajzolva,

megidézte édesapámat.

 

Jött a csend is, halkítva mellkast,

szívdobogást, lélegzetet,

ágyamban lassan  mellém feküdt,

szótlan mesélt az emlékezet.

 

Képek peregtek, kopott képek,

az érzések ,mint bontott befőtt,

úgy olvadtak el lelkemben lassan,

élt bennem a rég, az azelőtt.

 

Mosolygó múlt álomba csúszott,

távoli part lett a valóság,

mellettem a  vén halál úszott,

szeme apámé, benne jóság.