Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ázott betűk
janus• 2023. november 17. 16:19 • olvasva: 40
Hanyatt fekszem, fekete papír az ég,
tenyerem simítja felleg ráncait,
csillagképtelen, sötét messzeség
nem kell, hogy félje ujjaim vágyait.
Bámul a sötét, fekete szembogár
szívem dobbanásától sem riad,
sóhajom suhan, mint szökött madár,
de henyél a fény, még nem, nem virrad.
Esőcsepp neszez, avaron maszatol,
sárcsík kúszik a holt levelek erén,
lassan felülök, fejemben ír a toll,
s betűk ülnek a gondolatok helyén.
Eső zuhog, még nem, nem indulok,
lefekszem, fekete ázott papír az ég,
fák ,az avar, s ősz hajam lucsok,
de halvány reményt dereng a messzeség.
janus2023. november 20. 13:50
@szalay: :)
szalay2023. november 20. 07:37
Janus, vannak írások és sírásók,van aki dicsőségre hajt s van akit a dicséret hajt !! üdv István
Denn2023. november 19. 12:02
@janus: A nézettség kapcsán ezt hasonlóan gondolom, ám de törekedni kell mégis, hogy minél több emberhez eljusson az adott vers, ami olyan értéket képvisel, ami szavakban nem igazán kifejezhető.
janus2023. november 19. 09:50
@Krisztinka: :)
janus2023. november 19. 09:50
@Denn: Köszönöm Denn! :) A versek manapság elértéktelenedtek, egyre kevesebb igény van rájuk. Így az én verseim se járnak jobban, mint a másoké. Az, hogy mennyire jó egy vers, majd az idő eldönti. Az olvasók száma nem javít a versen, nekem elég amennyi van, és néha egy olvasó is "csinál" nyarat.... :)
Üdv.
Janus
Krisztinka2023. november 18. 17:26
❤
Denn2023. november 18. 15:05
Soraid leveszik könnyedén a fakó hétköznapokról a terhet,
Nem értem mért nem százszor annyian olvassák ezt a verset,
Mint ahányan elolvasták mindössze eddig,
Van, aki óriás, de még tovább növekszik.