átfutott

janus•  2021. július 16. 12:08  •  olvasva: 70

 

átfutott rajtam

szívemen lábnyomok

vénámban eremben

száradó sár futóhomok

átfutott rajtam

mindent előzve elől

nem tudom mi ez

de sejtem hogy megöl

lábnyomok száradnak

szívem ócska falán

őriz egy képet

elfáradt retinám

félig ülsz

félig fekszel az ágyon

benned a halál

szövi árvaságom

hideg a kezed

tekinteted fénytelen

ahogy rám zuhan

szempilla réseken

átfutott rajtam

szívemen lábnyomok

huszonöt évnyi kín

megannyi sirató sorok

vénámban eremben

apad az élet vize

s ha elfogy mindegy

hogy az ember hisz-e

szívemről a lábnyomok

futnak a semmibe

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2021. július 23. 13:16

"benned a halál
szövi árvaságom"

"... ha elfogy mindegy
hogy az ember hisz-e
szívemről a lábnyomok
futnak a semmibe "

ezt így csak te...

Molnar-Jolan2021. július 21. 21:58

...szó megszakad...

janus2021. július 18. 08:53

Sziasztok!

Köszönöm, hogy itt voltatok, írtatok!

Üdv.

Janus

Bugatti3502021. július 17. 15:45

szívem ócska falán

őriz egy képet

elfáradt retinám

Ennek az írásodnak is ott van a helye! Gratulálok, János!

szalay2021. július 17. 03:29

Remek, Istvan

Krisztinka2021. július 16. 14:41

Szép és értékes vers ez is, mint nálad mindig:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom