Anyám

 

 

Karcsú, hófehér gyertyaszál,

ilyen volt az én anyám,

élete lobbant fényes láng

 két szemében hajdanán.

 

Megdermedő viaszkönnyek

lábainál bús halom,

hajlott szürke  viaszteste

mára csupa fájdalom.

 

Oda a fény, szeme sötét

révedés mi beleszáll,

mozdulatlan emlékképek

mind csak fekete madár.

 

Átölellek édesanyám,

szívemben szép gyertyaszál,

viaszkönnyemen át félem,

lángod lopja a halál.