Alkony a háztetőn

janus•  2024. július 28. 21:44  •  olvasva: 82

 

Sétál az alkonyi fény,

bokrokon, háztetőn jár,

elalszik az ég kékje,

felleg takarója száll.

 

Árnyékok nézelődnek,

kíváncsian hajlanak,

a csend teste már ívben,

ölén szavak alszanak.

 

Háztetőn siklik a fény,

vörös csúszda a kupás,

fekete tó az udvar,

de néma a csobbanás.

 

Sápad az alkonyi fény,

lábat lógat az este,

bokornyi árnyék bámul

a holdfényes ereszre.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

janus2024. augusztus 3. 14:27

@Mikijozsa: Nagyon köszönöm! :)

Mikijozsa2024. július 30. 20:28

nagyszerű lett szép befejezés

janus2024. július 30. 20:14

@szalay: @Rozella: Sziasztok! Köszönöm, hogy itt jártatok! :) Üdv. Janus

szalay2024. július 30. 09:06

Janus,megnyugtató gondolatok !!
üdv István

Rozella2024. július 30. 09:00

Nagyon szép képek, a szavakkal festés művésze vagy... több figyelmet érdelmelnének a verseid, de látod a felgyorsult világ, meg a hőség... és a.... nem kedvez az elmélyedésnek:)