Csak azt tudom

jank•  2025. július 4. 17:15  •  olvasva: 56

Nem tudom, ki vagy,

és nem tudom, miért

osztod meg velem

létezésed csillagvilágát,

ami a sejtjeid lüktetéséből

előgomolyog.


Nem tudom, miért emelsz fel

a gondolatok

halvány

selyem libbenéseibe,

és miért süllyedsz mellém

a szennyes kínjaim

ijesztő posványaiba.


Nem tudom, miért sétálsz velem

tegnapillatú, fényes réteken,

semmitmondó beszélgetésekbe merülve,

hogy az üres és lényegtelen szavak íze

a közös holnapunk

legszebben mesélő

emlékévé nemesedjen.


Nem értem, hogy bizonytalan,

sérült vagy túlságosan fáradt

szavaid miért és hogyan döfnek

olykor szívembe.

És én miért gémberedek

érdes betonná

nászágyunk illatával bőrömön.


Vagy, hogy verejték-,

hús- és hormonszagú,

lassan porló testünk

hogyan simul össze

pipacsszirmok

könnyed lebbenésévé.


Nem tudom, miért engeded

hordoznom kínjaidat,

s miért hűsíted

asszonyi tenyereddel

sápadt lázú

és az enyészettől naponta megrabolt

énem fájdalmait.


Nem tudom, miért vagyunk mi egymás

oszladó valóságának

kimondott

néma kérdései.

És miért vagyunk a

szív melegségének

mámor szagú

eleven igenlései.


Nem tudom, mit jelentesz nekem,

csak azt tudom,

hogy a tér és az idő

minden titokzatos pendülése,

a fák lombjain suhanó tiszta szellő tánca,

a szelíd folyó hullámának zsongó himnuszai,

a színeket szavaló mosolygó rétek,

a holnapot ragyogó gyermekszemek fénye,

az aranyat hintő búzamezők,

és szépség megannyi elmondhatatlan

lágy ölelése –


jelentéktelen és kongóan fájdalmas,

ha te nem vagy ott…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Gloren2025. július 14. 22:04

Megfogalmazni ennyi rétegben a közös lét mélységeit: a test, a fájdalom, a bizonytalanság, a szeretet halk igenlései — ez ritka. Mélyen emberi. És ettől gyönyörű. Olyan kérdéseket tesz fel, amik ott lüktetnek mindannyiunkban — és mégis ritka, hogy valaki ilyen tisztán le meri írni őket. Nem csak írsz, rezgéseket "ültetsz a papírra". Lélektollal festesz. :) Olyan, mintha nem a szerelemről írnál, hanem az emberi jelenlét mélységéről, ahol a fájdalom és a gyönyör nem elválik, hanem összesimul. Meghatóan szép, teljesen átélhető. Együtt-létezés vers.

jank2025. július 11. 13:12

@Florine: Kedves Virág, köszönöm a csodálatos kommentedet.!

Florine2025. július 11. 08:59

@jank:
Csoda a szívedben-lelkedben van,amit úgy hívnak boldogság. Nagyon szép költői megfogalmazása az érzelmeidnek, jó olvasni. Biztos kikötő az életedben , amit nem mindenki mondhat el magáról. Nem tudod,mit jelent neked Ő?Nagyon is tudod,mindent...!
Szép,érzelmes gondolatok sora a vers, gratulàlok!
Virág

jank2025. július 10. 20:32

@Kurill: Kedves Veronika, köszönöm szépen!

jank2025. július 10. 20:32

@S.MikoAgnes: Kedves Ági, köszönöm szépen!

Kurill2025. július 8. 20:56

Lelked sóhaja ez, elképesztően szép művészi megfogalmazásban. Szívből gratulálok, Veronika

S.MikoAgnes2025. július 6. 14:07

Ó, de gyönyörű, nagy ívű szeretet-vallomás, drága Zsolt !!!!!
💖🫶💕

jank2025. július 6. 11:30

@gyorisandor: Köszönöm Sanya barátom!

jank2025. július 6. 11:29

@Mikijozsa: Remek gondolatok, Miklós barátom, köszönöm szépen!

gyorisandor2025. július 6. 08:15

KIEMELKEDŐ ALKOTÁS!

Mikijozsa2025. július 5. 17:27

a tér és az idő amelyben mint egy centrifugában a szélre sodródik az egyszerű ember, ás fájdalmas lenne gyedül, gratula tetszett

skary2025. július 5. 11:46

nem kő a sokk tudás :)