Tus előttem, tus utánam!

Tus előttem, tus utánam! 

A nő egy szál törölközőben jött be. Haját egyetlen mozdulattal bontotta ki, miközben az asztalról felemelte a frissiben kitöltött Pinot Noirt. Rápillantott a férfire, elmosolyodott és az ablakhoz lépett. Apró fények cikáztak odakint. Élt a város. Szerette ezt az állapotot. Ahogy kilát a mindenbe és közben tudja az igazi minden épp most lépett mögéje. A férfi szótlan volt. Szinte észrevétlenül csúsztatta kezét a törölköző alá. A víztől felforrósodott test sütötte tenyerét. A nő széttárta karjait mintha repülni készülne. A törölköző magától hullott le felfedve a világnak apró kis titkokat. Érezte szívének minden dobbanását. Egyre sűrűbben kezdte szedni a levegőt, ahogy az erős kezek a mellére fonódtak. A férfi lassan óvatosan masszírozva, olykor két ujja közé csippentve az egyre keményedő mellbimbókat. Szája a nő nyakát kereste. Először csak óvatosan megcsókolta, majd enyhén beleharapott. A két test remegett az izgalomtól. A férfi, gyengéden, de határozottan maga felé fordította a nőt. Ahogy egymás szemébe néztek, látni vélték azt amire mindig is vágytak. A pillanatot. A gyengéd csókokat erősebb és erőszakosabbak követték. Szívták és harapták egymást. Az ajkak közösültek.

Az ágy befogadta testüket. Az egyenletes lüktetés belepte a szobát. A harmonizációk kirajzolódtak, mint ha csak egy festő ihletei lettek volna. A vörös színek domináltak. Az elnagyolt ecsetvonásokat ellensúlyozta a sok apró tökéletes kontúr. A nő csak nézte. Sírt a gyönyörtől és a másik is tudta. Egy újabb nap az ajándék. Lassan csillapodtak le. Az utóremegések pajkosan osontak át rajtuk, mintha csak épp arra jártak volna. Nem mozdultak. A kezek egymásba fonódva pihentek az elfáradt testek mellett.  Szoba is visszavette egykori színeit.

A férfi lassan felült és egy puszit nyomott a nő orrára. Miután felkelt az ágyból a kezét a másik felé nyújtotta. Az gyengéden belékapaszkodva segítette fel magát. Ismét ott álltak egymás előtt. A nő szeme felfénylett és száját a másikéra tapasztotta, majd hirtelen mozdulattal mellkasához húzta a férfi fejét. Az vadul a szájába vette az immár újra mereven feszülő mellbimbót. A festő újra alkotni kezdett.

- Szeretlek Andi.

A falak feketévé váltak. A két test megmerevedett. A nő a férfit fürkészte. Más volt ez a tekintet már. Szemtelen és bűnbánó egyszerre.

- Még mindig őt szereted, igaz? Elmegyek tusolni. Mire visszajövök ne légy itt.

A férfi mosolyra húzta a száját. Eddig tartott. Eszébe jutott egy morbid szóvicc, ahogy behúzta maga mögött az ajtót.

- Tus előttem, tus utánam.