Prózák és kalandok kettő

Vélemény
jagosistvan•  2011. november 16. 11:27

Ki a legjobb magyar költő? - Nonszensz

Nemrég olvastam a forumon egy kérdést. Ki a legjobb magyar költő. Ennél ostobább kérdéssel nem mostanában találkoztam. Ugyanis ezt nem lehet eldönteni. Az embernek kedvencei lehetnek és vannak is. Nekem is. Néhény nevet most megosztok veletek. 

 

 

 

 

 

Ady Endre - maga a "Gőg". Hatalmas a szememben. Egy részem olyan, mint Ő.

 

József Attila - az örökké gyermek, tele sebbel. Ő is bennem él.

 

Radnóti Miklós – a késői versei szívbe és jövőbe marnak.

 

Faludy György – a Vándor. Számomra maga a szabadság. Bárhol is élt azt magyarként tette.

 

Bari Károly – a hetvenes évek cigányköltője. Néhányan Adyhoz hasonlítják. Én önmagához.

 

Jónás Tamás – a jelen cigányköltője. Tabu nélküli önfeltárulkozása példa lehet a kortárs költészet számára. Ma Ő az egyik legnagyobb – szerintem.

 

Dezső Márton – a „határeseti” költő. Sokban hasonlítunk, még ha nem is látszik. A „hullámzása” egyedivé teszi verseit. A POET három ifjú titánjából az egyik.

 

Csillag Tamás – a másik titán. Folyamatosan fejlődő, formálódó, költő, kinek versei „alakot” öltenek.

 

Budai Zolka – a mindig élményt kereső, vágyakat hajszoló Csodagyerek. Sajátos humora mögött ott rejtőzik a gyermekember összes fájdalma.

Ő a harmadik kis titán.

 

Kovács Ágnes – az egyéni íz-világgal megáldott asszony-költő, hol az agy és a szív egyaránt dominál. Verseiben a NŐ él.

 

Papp Für János – az univerzális költő, aki bármilyen témából tud verset írni úgy, hogy közben az olvasó akarva-akaratlanul is a lélek vívódásaival, vágyaival találja szembe magát.

 

Szécsényi Barbara – az örök elégedetlen. A maximum-költészet képviselője. Az olykor képekbe burkolt gondolatai nem könnyű falatok. Versei több olvasás után teljesednek ki. Kötetérett. 

 

Nagy Horváth Ilona – a Zafír c. verse halhatatlanná tette a számomra. Igazi íz-vér költő. 

 

jagosistvan•  2011. március 17. 12:32

Cigánykonfliktus

Cigánykonfliktus

 

Amíg az ország atyái az etnikai integrációról beszélnek, addig nekem meg kijut a „jóból”. Október közepe táján nyitottam egy kis garázsboltot a házunk alatt. Olyan egyszerű kis társasház, nyolc lakással. Nagy reményekkel és lelkesedéssel vágtunk neki. Mi magunk festettük ki, a két kezünkkel cégtáblát csináltunk és reklámfeliratokat. Az utcánk békés, és ha megépül a végében az Árkád bevásárlóközpont valószínűleg még forgalmasabb is lesz. Jól szituált szomszédjaink vannak, orvosok és tanárok. Minden adott volt ahhoz, hogy kellemes kis boltot vezessek. Csak lett egy bökkenő. A környező utcákon magukat büszkén cigánynak valló bűnözők élősködnek. Szándékosan nem említettem meg az „élnek” kifejezést. Jó páran bejárnak a boltomba is. Megpróbálnak alkudni, hitelbe vásárolni, na meg lopni is. A következő történetem is egy ilyen szituációt fog ábrázolni. Van egy részeges apa és két részeges fia. Ha berúgnak, egymásnak esnek. Ha szerencséje van az embernek, akkor csak szemlélődő marad. Ha nincs, akkor van, hogy beszólnak neki, vagy a nagyobbik testvér a Tibike esetleg megveri, esetleg kirabolja. Tudtommal volt már rá ilyen eset, ezért merem leírni.

Tehát, bejön a Tibike, lop a boltomból, erre én észreveszem és kitetetem vele az árut, majd megkérem, hogy hagyja el a boltot. Erre megint elteszi, amit én már nem igazán értékelek és a grabancánál fogva kipenderítem. Erre fel, ő visszajön, és a fejemhez vág egy cserép kaspót, ami, ha nem elég jók a reflexeim, kiveri a szemem. Így csak a fejemet súrolja. Ezek után még nekem ugrik, dulakodunk. A cigánygyerek fején sérülések. Megfogom és kiviszem egészen a körútig és hazaküldöm, de már tiszta torokból ordítva. Egy arra járó, babakocsit toló anyuka figyelmeztet, kihívja rám a rendőrséget, mert bántom a szegény cigánygyereket. Elmesélem neki hogy ő ugrott nekem és hogy nézze meg a boltomat, ami úgy néz ki mint Koszovó a bombázás után. Mert ugye az nem volt elég a Tibikének hogy hozzám vágja a kaspót, menetközben még leborított mindent a polcokról. Szóval az anyuka eláll a szándékától. Én megnyugszom, hogy vége, amikor újra megjelenik óbégatva és fenyegetőn. A nő hívja a rendőröket, a cigány meg elakarja verni ezért. Közéjük állok és rámozdulok. A cigány hátrál. Úgy vélem az előző dulakodásból érzi, hogy én vagyok az erősebb. De nem tágít. Hátrálok a bolt felé. Vetek az anyukára egy pillantást és ekkor rúgni próbál felém. Nem sikerül neki hála az égnek. Közben megérkezik az egyik haverja a Lakatos aki próbálja csitítani, mert vinnyogására már az ablakokban is megjelentek a kíváncsi fejek.

Már a boltom ajtajában állok. Jobbra tőlem a Lakatos, balra meg a Tibike, aki megint próbálkozik. Megpróbál megütni. Lecsapom a kezét, közben arra vágyom mikor érnek már ide a rendőrök. A rendőrök megérkeznek, leteperik a gyereket a földre, majd megbilincselik, aki egyfolytában azt üvölti, hogy megöl engem és a családomat. A feleségem reszketve hallgatja a másodikon az ablak mellől.

A járőrök meghallgatnak, majd közlik, önvédelem. A járőröket nyomozók váltják fel. Mondják, várjam meg a helyszínelőket, majd menjek be tanúvallomást tenni. Éjfél után szabadulok. Jó kis tréning volt, ami öt óráig tartott.

Másnap beszélek az apjával, aki szinte sírva mondja, hogy ő nem tehet arról, hogy ilyen fia van. Bólintok. Az apa ezután is bejöhet vásárolni. Megemlíti még hogy a fia kiakar csinálni. Nem örülök neki.

Pár nap múlva bejön az apa vásárolni. Utána meg vigyorogva a cigánygyerek és megkérdi, bejöhet –e? A válasz egyértelmű: NEM! Őrjöngve hagyta el a boltom.

A napok telnek. Köszönés nélkül megyünk el egymás mellett. Eljött a tegnapi nap. Az apa bejön hozzám, panaszkodik hogy a fia agyon akarja verni. A bolt elé jön a Tibike. Be már nem mer jönni, de amint az apja kilép, nekiesik szóval. Zeng az utca. Este hét óra, bezárok. Épp vacsorázni készülök a családommal, amikor megszólal a kaputelefon. Egy fiatal srác szól bele, akit korábban a Tibikével láttam aznap, hogy a Tibi leszúrta az apját. Megdöbbenek. Több dolgon is. Honnan tudja hogy melyik lakásba kell csengetni? Mi közöm van nekem az egészhez? Egy egyszerű ember vagyok, aki próbál megélni ebben a szar világban. Nem értem miért nem hívják a mentőket és a rendőröket. Nem értem nekem miért kellene odamennem. Mit tegyek? Mi a helyes? Mi van, ha csak kamu az egész és csak átakarnak csalni hogy ott nekem ugorjanak. De mi van, ha igaz? Ha én miattam vérzik el, mert nem teszek semmit sem. Döntést hozok. Felhívom a hivatalos szerveket. A cigányok házánál kell megvárnom a rendőröket. Megdöbbenek megint. Miért kell nekem odamennem egy bejelentés után, holott megadtam minden adatomat nekik telefonon. Miért kell nekem egy olyan ház elé mennem, akinek a lakója megfenyegetett, hogy elveszi az életem? Odamegyek. A cigánygyerek látszólag nyugodtan jön ki a kapun. Épp készül valahová. A rendőrök megállítják és a falhoz teszik. Közben tőlem ismét felveszik az adatokat. A cigány meg skandálja a régi mondókáját. Ki fog nyírni. Kérdem én ha ki fog nyírni, ki fog füvet nyírni a közmunkán? Biztos nem ő, hiszen lopni, rabolni kényelmesebb elfoglaltság. Az adatok lekérdezése után hazamehetek.

Mielőtt bárki is elkezdené teljesen önzetlenül sajnálni az apát, azért az meg kell jegyezni, hogy nem csupán az áldozati bárány szerepére alkalmas. Nagy a valószínűsége hogy más lakásokba átjárva haverjaival kifosszák a hűtőt és üti-veri a hetvenéves anyját. Hogy honnan veszem mindezt? A szomszédjaitól, akik szintúgy bejárnak hozzám vásárolni.

Mondhatnám ez egy egyszeri eset és a többi cigány nem így él. Sajnos nem tudom ezt állítani. A velem történtek miatt nem. Egy cigánypár ellopta a telefonomat a pultról. Tudom az én hibám, hiszen miért hagytam elől. Máskor közrefogtak a Mars tér környékén minden ok nélkül (ez megint egy másik cigánybrigád volt) és meg akartak verni. Szegeden a Mars tér és környéke vetekszik Budapest nyolcadik kerületével. Az itteni bűnözők 95%-a cigány. Lassan már csak úgy merek közlekedni, hogy a zsebemben szorítom a pénztárcámat nehogy elvegyék tőlem.

Megvallom félek. Félek hogy a gyermekeinknek ilyen helyen kell felnőniük. Félek hogy egyszer nem egymást hanem engem szúrnak le. Félek, mert senki nem tesz semmit.

Ezek után a kérdés a következő: Hogyan lehetséges olyan embereket integrálni akik nem képesek megfelelni a legcsekélyebb erkölcsi normáknak sem.

Ezek után joggal fogom kapni a támadásokat, miszerint rasszista, és náci vagyok. Nos, nem gondolom, hogy rasszista lennék, amiért le merem írni azt hogy igenis van egy népcsoport Magyarországon akinek jelentős hányada ingyen a mi adónkból, illetve bűncselekményekből él. Tisztelet a kivételeknek, akiktől máris bocsánatot kérek. Bocsánat.

Náci sem vagyok, csak egy egyszerű magyar aki próbál megélni úgy hogy a törvényes kereteket ne lépje át. A mai világban nem könnyű, de érdemes kipróbálni tisztelt bűnöző urak és hölgyek.

Megértem és elfogadom, hogy mindenkinek vannak, legyenek emberi jogaik. De akkor nekem is legyenek. Én csak békében és nyugodtan szeretnék élni szeretteim körében. Adják meg nekem ezt!

Végezetül: Már az is megfordult a fejemben hogy elköltözöm innen. De kérdem hová?

 

 

2011. március 17.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom