Prózák és kalandok kettő

Ahogy közeledik az indulás, úgy erősödik bennem a kettőség érzete. Egyrészt a vágy hogy kipróbáljam magam egy másik területen és ráadásul még pénzt is keresek vele, másrészt a kín amely fájdalomgócokat teremt szívemben és testemben egyaránt. A kín mely olykor rángásokká vadul és tudom hogy nem sokáig tart, de azok a percek valahogy az örökkévalóség határát súrolják mégis. A kín forrása a szerelem. Azt, hogy el kell hagynom azt a nőt, akit már egyszer elveszítettem végtelen fájdalommal jár. De nem lesz gond - biztatom magam - hiszen találkozni fogunk ahogy csak az időnk engedi. Az Időnk...

Apák könnyei

...nem vagy jó apa... magamnak szültem... alkalmatlan vagy a nevelésre... nincs szükségünk rád...

   Vajon hányszor hangzottak el ezek, vagy hasonló mondatok amióta az embernél kialakult a beszéd készsége? Nagy a valószínűsége hogy nagyon, de nagyon sokszor. Ilyenkor mit lehet tenni? Nem sokat, az ember próbál bizonyítani, bár a legtöbb esetben ez ilyenkor már nem sokat jelent. Azután jön a gyermek elhelyezési per. Olyankor mit teszel? Lényegében semmit sem. Legfeljebb elfogadod a „feltételeket”, a szív meghasad, s ha hajlamos vagy rá berúgsz, mint az albán szamár. Feltételek... Sok féle van. Néhányat felsorolok a teljesség igénye nélkül. Tehát van az emberséges; az anya támogatja az apák törekvéseit, miszerint a lehető legtöbbször találkozzon a gyermekkel. A második az általános; ami írásba van foglalva az szent és sérthetetlen. A harmadik az embertelen; Ilyenkor az anya már a tárgyalás előtt megpróbálja ellehetetleníteni a gyermeke apját. Különböző, ügyvéd által néha nagyon gyengén megfogalmazott hivatalosnak tűnő levélben. Feljelentgetések, magánvád indítása és még sorolhatnám. A lényeg hogy az apa a tárgyalásra már „párolva” jöjjön. Ott aztán ki lehet a maximális előnyöket csikarni, persze az apa kontójára. Ha mindenbe belemegy a helyszínen (láthatás, gyermektartás – lehetőleg a legmagasabb összeg ) talán ejti a kedves anyuka a magánvádas indítványt és a feljelentést. A tárgyalás vége után a felek elválnak. Ki így ki úgy.

   Itt jövök be én a képbe, mint egy olyan szülő, aki nem lehet a kisfiával nap mint nap. Hogy milyen érzés? Iszonyú. Van amikor csak ott „belől” sajog és van amikor ez már a testre is kihat. A hiány elképesztő fájdalmakat és sebeket tud okozni. Elmondani szinte lehetetlen, mert abban a pillanatban valami elkezdi kaparni a torkomat. Nyelem a visszafojtott érzések nedveit, és amikor már az ember orrát is töri, nincs vissza út. Hol csak csendesen lefolyik az arcon, hol elemi erővel robban ki. Ezeket nem sokan látják. A titkokat nem sok ember látja manapság.

   A könnyek idővel elapadnak, de belől a lélek tovább sír. Nincs annál rosszabb érzés, mint amikor nem lehetsz azzal, aki a számodra a legfontosabb. Több frontos csaták ezek. Az ész a szívvel már jó ideje hadakozik. Próbálja a józan ítélőképesség hadosztállyal áttörni a szenvedély vonalat. Nem mindig sikerül neki. A szív kemény ellenfél. Vérből és lélekből született. Dobbanásai képesek bárhol áttörni az általában amúgy erőssé emelt falakat is.

   Számomra az első napok voltak a legrosszabbak. Nem láthattam, érinthettem gyermekem és ez majdnem az őrületbe kergetett. Naponta hívtam telefonon, s ha az édesanyjának jó napja volt, akkor fel is vették. Azt hiszem beleőrültem volna, ha nincs mellettem egy olyan ember, aki bízott bennem és nekem adta egyik legnagyobb kincsét, a szerelmét.

   Teltek a napok, s mint egykor a katonák, én is vágtam a képzeletbeli centit. Már csak öt nap, már csak négy, már csak három. Az az igazság hogy az is nehézségeket szült, hogy nem egy városban laktunk, illetve lakunk Gergővel. Mindketten költöztünk ellenkező irányba. Amikor elérkezett a nap, izgulva váltottam jegyet a helyközi járatra. Ahogy közeledtem a cél felé, az izgalom átcsapott görcsös félelembe. Na, nem a kisfiam miatt, inkább az anyjának köszönhettem ezt az érzést. Ő a feltételek harmadik csoportját alkalmazta velem kapcsolatban. Azt hiszem így már érthető a dolog. Amikor beléptem abba a házba, ahol az elmúlt tizenöt évemet töltöttem, megfagyott körülöttem a levegő. Egyedül Geri mosolya volt ami ellenállt ennek a jeges áramlásnak. Jó volt látni ahogy huncut szemével is rám mosolygott. Átöleltem és azt kívántam magamban, bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Csak ne itt. Közben eleredt az eső, ahogy készülődtünk, így hát egy kicsit elázva értünk a buszmegállóhoz, ahol pár perc várakozás után minden gond nélkül fel tudtunk szállni a visszabuszra. Az utazás alatt elnéztem, ahogy kitekint az ablakon. Gondolatai valahol máshol jártak. Talán az otthonára gondolt. Neki is szokatlan lehetett ez a szituáció. Eddig apa mindig kéznél volt, amikor szükség volt rá. Most meg csak anya barátja van, aki azért nem ugyanaz. Ezt Gergő fejtette ki pár héttel később. Azért az is látszott rajta hogy megviselte ez az egész tortúra, kezdve attól, hogy az anyjával már napi szinten ment a veszekedés vagy fél éve. Azt hiszem minden egyes seb amit egymásnak okoztunk, valójában a gyermekbe égett bele. Örökre, kitörölhetetlenül.

   Egy idő után elfáradhatott, mert inkább az ölembe hajtotta a fejét és egészen Szegedig ott is maradt. Egy kicsit izgulva nyitottam be az új otthonom ajtaján, bár tudtam a Kedvesem elfogadja Gerit, és ő is Ágit. Dáviddal meg majd csak el lesznek valahogy, elvégre is csak két év van köztük. Eleinte idegenül mozgott, mint aki nem oda tartozik, és ez így is volt még akkor. Az egyedüli kapocs ezzel az új világgal én voltam neki. Eleinte mindig engem hívott bármit is akart. Azóta ez azért már megváltozott. Ágival is majdnem annyit kommunikál mint velem.

   A kezdetek óta már jó párszor volt nálunk hétvégenként. Jó volt látni ahogy egyre jobban kinyílt. A gyerekek olyanok mint a virág ha érzik a melegséget, szeretet, kivirulnak.

   A téli szünetben egy hetet töltöttünk együtt. Ez volt eddig a leghosszabb idő, amit egyhuzamban tölthettem vele amióta nem élünk együtt. A Karácsony nagyon jó telt el. Sokkal jobb volt mindannyiunk számára, mint a tavalyi. Ismét azt éreztem, hogy teljes értékű apa és ember vagyok. Próbálom megérteni azokat az embereket akik önként lemondanak arról, hogy apák lehessenek. Vajon miért tesznek így? Egyszerűen nem szeretik a saját gyermeküket, vagy olyan gyengék hogy nem képesek elviselni a fájdalmat? Mert van fájdalom. A búcsúzást mindig fájdalom övezi, még akkor is ha az ember tudatában van annak hogy nemsokára újra itt a hétvége, vagy a következő. Nálunk is így volt. Kölcsönösen. Amikor az édesanyja a ház elé gurult, nehézkesen adtam fel rá a kis kabátját. Lassan, szinte tört mozdulatokkal húztam a sapkát a piciny fejére, közben belenézett a szemembe. Álltam a tekintetét. Egymás lélek-tükréből megértettük, hogy egyikünk se volt boldog, ott és akkor. Előreszaladt a földszintig, de ott bevárt és átölelte a nyakam, miközben azt mondta: - Apacs, te mindig az én apukám maradsz. Alig várom, hogy újra itt lehessek.

   Néhány pillanatig ismét megállt az idő, csakúgy, mint amikor először hoztam el. Majd kinyitottam a lépcsőház ajtaját és útjára engedtem. Jókedvűen szaladt oda az édesanyjához, aki körbecsókolgatta. Én közben, mint akinél minden rendben van, mosolyogtam a nagyvilágba miközben segítettem a jó öreg Suzuki csomagtartóba tenni a holmikat. Megvártam, amíg megfordulnak és elhajtanak. A hátsó ülésen egy hét éves, ám annál jóval idősebbnek tűnő szempár nézett rám. Szomorkásan, s mégis vidáman. Elvégre is hazatér. Várja az otthona...

   A lépcsőfordulóban megálltam. Meg kellett. Hogy miért? Mert levegőt kellett vennem. A fájdalom belülről szorította a torkomat. Megint éreztem azt a kínt, amit az ember akkor érez, ha elveszít valami nagyon fontosat. Valaki nagyon fontosat, még ha rövid időre is. A csata újból elkezdődött. Némán jött, de annál sósabb volt. Nem ömlött csak csordogált, mintát rajzolva arcomra.

   Amit az ember nem akar, azt nem is látja. A ma embere vakon botladozva éli mindennapos életét, továbbá nem képes már arra, hogy megérezze társainak hangulatváltozásait. A „társak” meg egyre óvatosabban, finomabban adják tudtunkra, hogy vihar van „odabent”. Az univerzumban rengeteg titok vár még ránk, de mi nem hogy megfejtenénk őket, hanem még jobban a homály felé tereljük ezeket a nagyszerű és megfejthetetlen furcsaságokat. Ezek közé tartoznak az „Apák könnyei” is. 

2009. december 31.

15:33

Cigánykonfliktus

Amíg az ország atyái az etnikai integrációról beszélnek, addig nekem meg kijut a „jóból”. Október közepe táján nyitottam egy kis garázsboltot a házunk alatt. Olyan egyszerű kis társasház, nyolc lakással. Nagy reményekkel és lelkesedéssel vágtunk neki. Mi magunk festettük ki, a két kezünkkel cégtáblát csináltunk és reklámfeliratokat. Az utcánk békés, és ha megépül a végében az Árkád bevásárlóközpont valószínűleg még forgalmasabb is lesz. Jól szituált szomszédjaink vannak, orvosok és tanárok. Minden adott volt ahhoz, hogy kellemes kis boltot vezessek. Csak lett egy bökkenő. A környező utcákon magukat büszkén cigánynak valló bűnözők élősködnek. Szándékosan nem említettem meg az „élnek” kifejezést. Jó páran bejárnak a boltomba is. Megpróbálnak alkudni, hitelbe vásárolni, na meg lopni is. A következő történetem is egy ilyen szituációt fog ábrázolni. Van egy részeges apa és két részeges fia. Ha berúgnak, egymásnak esnek. Ha szerencséje van az embernek, akkor csak szemlélődő marad. Ha nincs, akkor van, hogy beszólnak neki, vagy a nagyobbik testvér a Tibike esetleg megveri, esetleg kirabolja. Tudtommal volt már rá ilyen eset, ezért merem leírni.

Tehát, bejön a Tibike, lop a boltomból, erre én észreveszem és kitetetem vele az árut, majd megkérem, hogy hagyja el a boltot. Erre megint elteszi, amit én már nem igazán értékelek és a grabancánál fogva kipenderítem. Erre fel, ő visszajön, és a fejemhez vág egy cserép kaspót, ami, ha nem elég jók a reflexeim, kiveri a szemem. Így csak a fejemet súrolja. Ezek után még nekem ugrik, dulakodunk. A cigánygyerek fején sérülések. Megfogom és kiviszem egészen a körútig és hazaküldöm, de már tiszta torokból ordítva. Egy arra járó, babakocsit toló anyuka figyelmeztet, kihívja rám a rendőrséget, mert bántom a szegény cigánygyereket. Elmesélem neki hogy ő ugrott nekem és hogy nézze meg a boltomat, ami úgy néz ki mint Koszovó a bombázás után. Mert ugye az nem volt elég a Tibikének hogy hozzám vágja a kaspót, menetközben még leborított mindent a polcokról. Szóval az anyuka eláll a szándékától. Én megnyugszom, hogy vége, amikor újra megjelenik óbégatva és fenyegetőn. A nő hívja a rendőröket, a cigány meg elakarja verni ezért. Közéjük állok és rámozdulok. A cigány hátrál. Úgy vélem az előző dulakodásból érzi, hogy én vagyok az erősebb. De nem tágít. Hátrálok a bolt felé. Vetek az anyukára egy pillantást és ekkor rúgni próbál felém. Nem sikerül neki hála az égnek. Közben megérkezik az egyik haverja a Lakatos aki próbálja csitítani, mert vinnyogására már az ablakokban is megjelentek a kíváncsi fejek.

Már a boltom ajtajában állok. Jobbra tőlem a Lakatos, balra meg a Tibike, aki megint próbálkozik. Megpróbál megütni. Lecsapom a kezét, közben arra vágyom mikor érnek már ide a rendőrök. A rendőrök megérkeznek, leteperik a gyereket a földre, majd megbilincselik, aki egyfolytában azt üvölti, hogy megöl engem és a családomat. A feleségem reszketve hallgatja a másodikon az ablak mellől.

A járőrök meghallgatnak, majd közlik, önvédelem. A járőröket nyomozók váltják fel. Mondják, várjam meg a helyszínelőket, majd menjek be tanúvallomást tenni. Éjfél után szabadulok. Jó kis tréning volt, ami öt óráig tartott.

Másnap beszélek az apjával, aki szinte sírva mondja, hogy ő nem tehet arról, hogy ilyen fia van. Bólintok. Az apa ezután is bejöhet vásárolni. Megemlíti még hogy a fia kiakar csinálni. Nem örülök neki.

Pár nap múlva bejön az apa vásárolni. Utána meg vigyorogva a cigánygyerek és megkérdi, bejöhet –e? A válasz egyértelmű: NEM! Őrjöngve hagyta el a boltom.

A napok telnek. Köszönés nélkül megyünk el egymás mellett. Eljött a tegnapi nap. Az apa bejön hozzám, panaszkodik hogy a fia agyon akarja verni. A bolt elé jön a Tibike. Be már nem mer jönni, de amint az apja kilép, nekiesik szóval. Zeng az utca. Este hét óra, bezárok. Épp vacsorázni készülök a családommal, amikor megszólal a kaputelefon. Egy fiatal srác szól bele, akit korábban a Tibikével láttam aznap, hogy a Tibi leszúrta az apját. Megdöbbenek. Több dolgon is. Honnan tudja hogy melyik lakásba kell csengetni? Mi közöm van nekem az egészhez? Egy egyszerű ember vagyok, aki próbál megélni ebben a szar világban. Nem értem miért nem hívják a mentőket és a rendőröket. Nem értem nekem miért kellene odamennem. Mit tegyek? Mi a helyes? Mi van, ha csak kamu az egész és csak átakarnak csalni hogy ott nekem ugorjanak. De mi van, ha igaz? Ha én miattam vérzik el, mert nem teszek semmit sem. Döntést hozok. Felhívom a hivatalos szerveket. A cigányok házánál kell megvárnom a rendőröket. Megdöbbenek megint. Miért kell nekem odamennem egy bejelentés után, holott megadtam minden adatomat nekik telefonon. Miért kell nekem egy olyan ház elé mennem, akinek a lakója megfenyegetett, hogy elveszi az életem? Odamegyek. A cigánygyerek látszólag nyugodtan jön ki a kapun. Épp készül valahová. A rendőrök megállítják és a falhoz teszik. Közben tőlem ismét felveszik az adatokat. A cigány meg skandálja a régi mondókáját. Ki fog nyírni. Kérdem én ha ki fog nyírni, ki fog füvet nyírni a közmunkán? Biztos nem ő, hiszen lopni, rabolni kényelmesebb elfoglaltság. Az adatok lekérdezése után hazamehetek.

Mielőtt bárki is elkezdené teljesen önzetlenül sajnálni az apát, azért az meg kell jegyezni, hogy nem csupán az áldozati bárány szerepére alkalmas. Nagy a valószínűsége hogy más lakásokba átjárva haverjaival kifosszák a hűtőt és üti-veri a hetvenéves anyját. Hogy honnan veszem mindezt? A szomszédjaitól, akik szintúgy bejárnak hozzám vásárolni.

Mondhatnám ez egy egyszeri eset és a többi cigány nem így él. Sajnos nem tudom ezt állítani. A velem történtek miatt nem. Egy cigánypár ellopta a telefonomat a pultról. Tudom az én hibám, hiszen miért hagytam elől. Máskor közrefogtak a Mars tér környékén minden ok nélkül (ez megint egy másik cigánybrigád volt) és meg akartak verni. Szegeden a Mars tér és környéke vetekszik Budapest nyolcadik kerületével. Az itteni bűnözők 95%-a cigány. Lassan már csak úgy merek közlekedni, hogy a zsebemben szorítom a pénztárcámat nehogy elvegyék tőlem.

Megvallom félek. Félek hogy a gyermekeinknek ilyen helyen kell felnőniük. Félek hogy egyszer nem egymást hanem engem szúrnak le. Félek, mert senki nem tesz semmit.

Ezek után a kérdés a következő: Hogyan lehetséges olyan embereket integrálni akik nem képesek megfelelni a legcsekélyebb erkölcsi normáknak sem.

Ezek után joggal fogom kapni a támadásokat, miszerint rasszista, és náci vagyok. Nos, nem gondolom, hogy rasszista lennék, amiért le merem írni azt hogy igenis van egy népcsoport Magyarországon akinek jelentős hányada ingyen a mi adónkból, illetve bűncselekményekből él. Tisztelet a kivételeknek, akiktől máris bocsánatot kérek. Bocsánat.

Náci sem vagyok, csak egy egyszerű magyar aki próbál megélni úgy hogy a törvényes kereteket ne lépje át. A mai világban nem könnyű, de érdemes kipróbálni tisztelt bűnöző urak és hölgyek.

Megértem és elfogadom, hogy mindenkinek vannak, legyenek emberi jogaik. De akkor nekem is legyenek. Én csak békében és nyugodtan szeretnék élni szeretteim körében. Adják meg nekem ezt!

Végezetül: Már az is megfordult a fejemben hogy elköltözöm innen. De kérdem hová?

2011. március 17.

9. Poetes költők, emberek találkozója – Miskolc

(Szubjektív élmény)

  Hosszú napnak ígérkezett. Ágival már reggel sertepertéltünk összevissza. Barbbal letelóztam, hogy negyed délre a Mars téren lesz. Sanyival szintúgy. Előtte célállomás a Centrum és a könyvesbolt. Kellemes meglepetés, hogy Sanyival. Utána sör egy krimóban, majd pezsgő nálunk, ahová már Barb és Robika is beesett. Pezsgő felbont, aggódó tekintet Barbra, egy kis barkácsolás elmélet Sanyitól, majd indulás Bajára, ahol Icon várt minket. Semmi izgalom, mert úgy is késünk. Ezzel a mottóval ültem be Ági mellé.

  Baja. Szép város vagy mifene. Ágival pizzavadászatot rendeztünk, míg Robika el, Icon megjött. Csiliporos pizza torok és szemet maró élvezete. Persze előtte egy pohár sör. Utazás, közben röhögés Sanyi poénjain. Majd előkerült Icon pálesze. Az Alma. Ízletes és csak kellően mérgező hatású. Valami kocsma előtt fotózás, enerdzsi drink bezúzása. Közben telefon Narniától, Janowtól, Marietól, meg még ki tudja kitől. A pálesz meg csak fogyott.

  Sötétedés, s még mindig úton. De egyre közelebb Az Acélvároshoz. A várostáblát elhagyva telefonos navigálás. Majd némi viszontagság, s a  két tornyú templom többszöri megcsodálása után végre megérkeztünk. A két Janó várt minket. Kölcsönös örülés egymásnak. Puszik, ölelések, hátba veregetés. Na meg széles Mosoly. Irány a kolesz. Ági, Marie, Ametist, Icon, Barb, Sanyi, Janowkoma és én. Közben Fürjanó ordít hátulról. Katáék mennek, mi jövünk. Csak két perc találkozás, de a semminél jóval több. Ennek is örültem. A kicsit is becsülni kell.

  Ametist meghúzta. Könnybelábadt szem és kaparó torok. Puszi a portásnéninek, majd autogram. Steven MCJagos. Átöltözés, ajándék póló a komának. Irány a vendéglátó egység…Ölelkezés és puszi. Asszem mindenkivel. Mucára emlékszem. Fent az őrültek mellé ültem. Kicsi és Zolka. Csak az egyik őrült kissé. A másik jobban. Fotózkodás, ivászat, HalászJutka sláger, no meg EDDA, ha már Miskolc. Ági jegyzetel, pörgés ezerrel. Asztal alatti kommunikáció, amit az emlékezet elkerül. Nem pajzán, segítő, aggódó érintések. Megbántások, megbántódások. Szeretet mindenki felé. Talán még magam felé is egy kicsit. Marie-val összeölelkezve.

  Paródiák. Már megint. A szemek könnyesek a nevetéstől. Utána meg a meghatódástól. Zsuzsanna és Dreaming versei. Az ármány és az agitálás most messze innét. Nagyon sok kilométerre. Téglamentes szórakozás.

   További nevetések, Athos gitárjátéka. Képkiesések és szék kisajátítás. A mosdóban kaland, bár nem emlékszem rá, de mondták. Céloztak rá. Ha ciki csak emilben fogadom. Vagy ott se. Kocsma bezár, irány a másik. Stexet a zenegépbe!!! Jelszónak is elmegy. Az is lett belőle. Tánc és pezsgő. Tánc és én. Ági és én. Jó volt. Kaland a mosdóban. Főszerepben Ági és Icon. Kaland a pult előtt. Főszerepben BZ és Jagi. Tánc és pezsgő. Pezsgő és Burn. Finom, mint mindig. Kocsma bezár, irány az utca. Pálesz a testőr. Narni és Janowkoma el. Az utcán éneklés: Icon, Ági, Zolka és én. Talán. Talán más is volt ott. A többiek valamikor el…talán aludni, talán a gondolatukba mélyedve.

   Villamos: felszállunk, majd le. Irány a piac. Véletlen összetalálkozás Narniékkal a buszállomáson. Lángos evés félbehajtva. Polgárpukkasztás BZ és Jagi módra. Narni felszáll, majd én is. Én le is. Icon és BZ padot bérelnek. Álmosak már. Hat körül jár az idő. A piac éledni kezd. Mi is kezdünk haldokolni. Enni kell!!! A lángos kevés és nincs sör íze. Pavilon. Hurkakolbászmustár betömve, szétcsapatva becherovkával. Vissza Iconékhoz. Újabb polgárpukkasztás. Fetrengés a váróteremben Janowkomával. Icon fotóz, Ági somolyog. A koma meg már nem tudom. Képkiesés. Taxiba be, irány a kolesz. Taxiból ki, imbolygó lépcsők. Alvás. Inkább ájulás majd felriadás. Hangulatom a pincében. Reggel van, menni kell. Durcásan ki az esőbe. Majd Icon kocsijába. Nápolyi szappanopera több felvonásban.

   A kocsiba beszáll, majd idővel megnyugvás. Marad a fáradság és a tudat, hogy két karokkal vár a monotonitás. Csendben gondolkodás. Gondolás. RÁTOK, akik ott voltatok. Közben bealvás. Talán horkolás is. Telnek a kilométerek és a percek. Megyehatárt jelző táblák észlelése két hosszú pillantás között. Hódmezővásárhely. Hazaértem. Illetve csak Barbi. Az én otthonom a jövőmben van. Áginál. Irány Szeged. Búcsú Icontól. Majd búcsú Sanyitól. Sanyi volt az alfa és az omega. Ő vele találkoztam először, és tőle váltam el utoljára. Fáradtan lépcsőzés, majd nagyölelés Ágival. Összebújás…szerelem…alvás.

10. Még mindig találkozók…

Először arra gondoltam, hogy leírom külön-külön az összes találkozót, baráti összejöveteleket. Aztán elvetettem az ötletet. Az ok összetett. Kezdjük azzal, hogy akkor kegyetlen hosszú volna, az idő meg keretek közé zár. Na meg nem akarom Mártont költségekbe verni. A végén még kiadatnám vele könyv formában. J

Nagyon sok élmény gyűlt össze bennem, ebben a majdnem három évben.

11. Vonzódások

Amióta létezik ez az oldal, átszövi megannyi romantika. Szerelem, akár első írásra is. Viszonzatlan, egyoldalú. Röpke kis kalandok, hosszú fájdalmas vágyak. Titkos légyottok, látványos szakítások. Itt nálunk, mint egy jó szatócsboltban, minden kapható.

De nem kell ezen csodálkozni. Ahol ennyi romantikára vágyó ember jön össze, óhatatlanok az efféle „gubancok”.

Akkor kezdjük velem. Otthon már romokban állt minden. A béka, amit korábban megetettek velem, kikívánkozott. Sajnos a gyomrom nem vette be. Említettem már hogy kedvenc tanáromat és osztályfőnökömet meghívtam az oldalra. Akkor még csak úgy, mint egy szimpatikus embert. Mielőtt bárki is elkezdene nevetni, szólok előre. Az osztályfőnököm nem ötvenéves néni, hanem egy harmincas belevaló csaj. Annyi idős, mint én. Ahhoz hogy most itt tartsak vele ahol, kellett a Poet is. Itt látott bele a lelkembe.

Emlékszem, amikor már Szegeden összeraktak bennünket jó néhányan. Mi meg tiltakoztunk. Micsoda képtelenség ez. Saját magunk előtt is titkoltuk. Még azt is, hogy megérintettem a kezét az asztal alatt. Akkoriban rengeteg verset írtam. Vágyakozásom iránta szinte már fájt.

Szeretlek – kétszer

Valami mélyen ülő érzés
árad szét lüktető szívemben,
valami hangos áhítat.
Szavakká formálódó
tüzes gondolat...
- SZERETLEK -

Elcsukló hangomon mondanám,
de a félelem bilincsei
megkötik ajkam hangjait,
s némaságban jajgatnak
éj-kék álmaim.
- SZERETLEK –

Aztán eljött 2008 novembere. De ez már egy másik történet…

A poet.hu, mint társkereső is jól működik. Itt a távolságok mit sem számítanak. Az egyik poetes barátom szinte heti rendszerességgel szeli keresztül-kasul az autópályát, csakhogy szerelmét karjaiban tartsa. Ugye Ancsám? Légy büszke rá! Ugyanezt elmondhatom egy határon túli barátomra, is aki már esküvőt is tervez talán. Mondanom se kell, hogy a lányok, akikért élnek-halnak ők is a mi családunkhoz taroznak.

Voltak futó romantikák, lopott csókok és pillantások. Combok simogatása asztal alatt.  Hosszantartó levelezgetések, majd tőrdöfés.

Hisztis kirohanások, mert a férfi a feleséget választotta, pedig a kedves költőnőnk nagyon magabiztos volt. Aztán célozgatás a fórumokban, hogy kinek kell Viagra és kinek nem. Majd éjszakai csöngetés és virrasztás magányosan egy kapu előtt. Olcsó, a jövőben semmivé váló érintések gyorsan ellobbanó szívvel.

A plátói kapcsolatok reneszánszát éljük ma is. A pesti úri kisasszony és vidéki proli gyerek. A proli gyerek és a hívő. Mentek levelek ismét mindenfelé. Ígéretekkel és tele reménnyel. Olykor haraggal is, ha mással írt verset a kedves. Végletes kínlódások sem kerülték el az otthonunk. Nyugodtan le merem írni, mert így van: jó páran már itt „lakunk”. 

Mi tagadás, szeretnék már látni egy igazi Poetes esküvőt, ahol Mártonunk lenne a násznagy.

12. Ellentétek

Ahol ennyi ember van jelen egyszerre, mint a poeten, óhatatlan, hogy ellentétek is szülessenek. Emberi és gondolati egyaránt. Voltak látványos távozások, még látványosabb visszatérések. Ki érdekből, ki szívből jött vissza. Burkolt és kevésbé burkolt fenyegetések. Látványos szócsaták és vérre menő belső illetve hátsó levelezések. Személyes versek születtek pillanatnyi haragból vagy sértődésből. Ilyenek (is) vagyunk. Íme az ember! Szeretettel, haraggal, irigységgel fűszerezve.

13. Vásárhelyi szekció

Örömmel tapasztaltam, hogy egyre több földim regisztrált. A legnagyobb élmény egy szebarb nevezetű lány volt. Eleinte titokzatoskodva írta le, hogy dél-alföldi. Na, itt már kezdett egy kicsit érdekelni. Elvégre én is az vónék. Finoman, csak úgy szőr mentén elkezdtem feszegetni a dolgot. Kiderült, hogy vásárhelyi és a férje gitáros egy nemzeti rock bandában. Gyorsan felmértem a helyzetet. Számba vettem a lehetőségeket és úgy gondoltam, megtaláltam a bandát. Nem tévedtem. Kiderült, a férjét már régóta ismerem. Sőt az is, hogy szebarbbal egy szórakozóhelyre jártunk egyazon időszakban. Na, innen már egyenes út vezetett a személyes találkozásig. Egy, azóta már több Poetes tagunk által is megcsodált, kocsma előtt volt a „randi”. Fogalmam se volt, hogy nézhet ki. Nézelődtem, különböző nőkkel alakítottam ki szemkontaktust, hogy hátha rám csodálkozik valamelyik. – Jagi te vagy az?! Figyelmem egy idő után egy molett csajra esett. Bemértem. Harmincas, kellőn molett hogy háromgyerekes anya legyen. Tévedtem.

Egyszer csak valaki rám köszönt. Egy gizda nyakigláb csajszi. Na, ennyit a háromgyerekes anyákról.

Az első pillanattól kezdve működött köztünk a kommunikáció és ez a mai napig is tart. Tehát barátok lettünk. Amúgy meg nem normális, de ezt elnézem neki, mert valószínűleg csak ezzel a tehetséggel megáldva képes több órán át is elviselni.

Egyszer – naná megint ugyanaz a szórakozóhely! – összefutottam másik két csajszival is. Ismertem őket, egy óvodába jártak fiaink, lányaink. Na, ők se normálisak. Kézen fogva mentek még a mosdóba is. Hálistennek azóta leszoktak róla. Na, szóval, az első alkalom frenetikusra sikeredett. Mindkettőt megríkattam. Azóta legendák születtek óvóbácsis képességeimről, és a vállamról. Ők voltak, Ancsa és narnia.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy van két tiszteletbeli, illetve már három „földi” tagunk. Először is megemlítem Kovács Ágit, aki nekem csak Ágnesági. Róla csak extraszubjektíven tudok írni, mert mint már említettem, ő a párom. Valaha ő is Vásárhelyen lakott, most Szegediek vagyunk. Ő újra, én meg mint kezdő városlakó. De ami ennél is jobban a városhoz és a szekcióhoz köti az az, hogy tíz éve Vásárhelyen tanít egy középiskolában és jó barátságot kötött a helyi csajokkal. Nagyon sok közös élmény fűz minket össze Paraszt Párizzsal. Önfeledt mulatságok, sejtelmes pillantások, hosszú búcsúzások és felejthetetlen taxizások. Így utólag is köszönöm a sofőröknek a diszkréciót.

A másik tiszteletbeli tag, Marie Marel, aki egy tucat kocsmát bejárt velünk itt tartózkodásai idején. Emlékbe mindig kapott tőlünk/tőlem valamit. Volt, hogy kanalat loptam neki az egyik vendéglőből, vagy épp egy feles poharat. Ha minden igaz, egyszer ezekből kiállítást rendezünk majd. Ugye Marie? Történt egyszer, hogy Marie egy kollégiumi szobát vett ki, és úgy volt hogy hajnalban majd én kísérem haza. Ebből az sült ki, hogy egy vadidegen kollégiumba akartam berakni úgy, hogy a portás és Marie is próbált arról meggyőzni, hogy rossz helyen járunk. Nem tudtak. Én és az elfogyasztott italmennyiség kitartottunk álláspontunk mellett.

A harmadik, de reméljük nem az utolsó tiszteletbeli tag, Alexander. Nekem legalábbis az. Akivel az kisfiam iskolája előtt találkozom, miközben kétszáz kilométerrel arrébb lakik, az nekem igenis tiszteletbeli tag, még akkor is, ha fájdalmasan szedi ki a szemöldökömet.

14. Paródiák

Jelentése: a görög parodeo kifejezésből (dalt gúnyosan, eltorzítva előadni) nem más, mint egy ismert mű, műfaj vagy stílus (jelenség) gunyoros, komikus hatású utánzása. Mégpedig egyfajta komikus hatás kiváltása, azaz nevettetés céljából történő utánzása.

Azt hiszem, kétféle ember létezik. Az egyik, aki elviseli a róla készült ironikus verseket, a másik, aki nem. De a lényegen ez mit sem változtat. Megszülettek az első paródiák is a poeten. Ha emlékezetem nem csal Bero és Varga Z. Lajos állt elő - persze egymástól elkülönülve - az első paródiákkal. Azóta már számos mű készült ebben a kategóriában is. Nincs is szebb látvány, mint amikor a hóhért, hóhérok akasztják. Én is akasztottam, engem is akasztottak. De ez így van jól, így kell lennie. Janow:

Jagos, te marha
répa ''evő állat'' most
én nem érhetek utánad,
nem létezik a hely
ahol találkozhatnánk

Mert nem egy síkon
Semmisülünk meg
Mert...mert...mert miért
Gyűlöllek, imádlak, felnézek
Rád. Nem tudom miért

Mert létezni is alig
tudnék nélküled

MIÉRT?

Köszönöm drága barátom. Akkor Szegeden majdnem halálra röhögtem magam. Még jó hogy beabáltam és nem volt hozzá erőm.

Ötven vazze!

megint egy év bakker
a bré kivan
amikor csörög a vekker
az agy rian
robot
sör
robot
majd szeged
meg sör meg
"Jagos te marha répa evő állat"
a bré kivan
szádban a bláz szivat
robot
Hully-Gully
robot
a bré kivan
pad
vers
vonat
szádban a bláz szivat
ötven vazze
a bré kivan

Ez volt itt az én sajátos válaszom.

15. A Barátok

Nagyon sok ismerőst, azon belül barátot szereztem az oldalon. Ma már elmondhatom, hogy az ország minden részén, sőt azon túl is vannak barátaim. Tudom, egyik sem lehet olyan mély, mint egy gyerekkori barátság, de akkor is vallom, Ők a barátaim. Mindet képtelenség lenne felsorolni, így hát csak néhánnyal „foglalkozom”, akikkel egy kicsit több élményt éltem át, mint a többiekkel. A kimaradottaktól ezúton is elnézést kérek.

Kovács Ági

Ő a minden. Társam, barátom, példaképem, rajongóm. A körön belül az egyetlen pont. Alfa és ómega. Tol ha kell, s fékez, ha túl gyorsan megyek. Szeretlek Ági.

Safranka Judit

Bizony, ő az elsők között van. Hozzászólásokban, szakmában és elismerésben is.  Egy hatalmas érzelembomba a csajszi. Köszönöm, hogy szántál Ágira és rám néhány órát, amikor Pesten jártunk. Szeretlek.

Kormányos Sándor

Csapattársam. Egy kiváló embert és költőt ismertem meg személyében. Közös „sorsunk” összekovácsolt minket. Tőle sokat várok a közeljövőben.

Szécsényi Barbara

Különös viszony a mienk. Sorsunk és mentalitásunk hasonló. Metszik egymást. Tudatalatti inspirációk vagyunk. Emlékszel? Csak egy szó: Segíthetek? Kívánom, hogy egyszer álmaid valóra váljanak.

Beri Róbert

Még most is látom, ahogy fekszik az asztalon egy vásárhelyi kocsmában, vagy épp szavalunk két harcikölöknek a villamosmegállóban... de ide sorolom a Szabadság téri közös élményünket is. Vagy amikor több száz rendőr között azon nevettünk, hogy milyen „szép” a rendőrségi helikopter. Valaha minden szép volt, még akkor is, ha nem értettünk egyet. Remélem, lesz még olyan idő, amikor egymás mellett, egyetértésben énekeljük szeretett Himnuszunkat.

Marie Marel

A csajom. Közös vers és kalandok díszítik utunk sorát. Talán a második anyám. Feledhetetlen órákat, napokat töltöttünk együtt. Puszillak és szeretlek Marie!

Papp Für János

Aki mindig megmagyarázza a költészetet. Él és hal érte. Ha kell, belehal a sorokba. Sohasem feledem szívélyes vendéglátását.  József Attila kézjegyét egyszer úgyis ellopom tőle.

Holdsugár

Maga a naívitás. Jó értelemben. A Poet motorja. Nincs olyan dolog, amit ne teljesítene. Szívből ír. Maradj ilyennek, mert így szeretünk Edina.

Juhász Magda

A Poet.hu nagymamája. Számos kötettel rendelkező, igen csak jó hangú kalandor. Hogy miért kalandor? Mert képes volt felmenni az Etnára. Nekem ez pont elég, hogy e titulust rá helyezzem.

Budai Zolka

Őrült. Pont annyira, mint egy művésztől elvárható, tehát nagyon. Korához képest érett gondolatok és rímek hagyják el tollát. Néha azért rácáfol erre. Csípem a kiscsávót.

Gál János

Országos komám. A sörívásánál csak embersége és empátiája nagyobb. Nagy kedvenc. A miskolci buli főszervezője.

Gazsi

Ő a szőrős szíválarc mögé bújó ember. Ritkán szeret, de akkor nagyon. Szavaira érdemes odafigyelni. Tisztelem, mint magát az embert. Ember maradt – igaz szókimondó – ebben az „embertelen” világban.

Kapocsi Ancsa

A vásárhelyi Vincze Lilla. Bár ezt csak ketten tudjuk. Szerénységénél talán csak a szíve nagyobb.

Narnia

Őrült. Persze jó értelemben. Állandóan lopná a vállamat. Az éji baglyok fajába tartozik.

Pápay Zsolt – Black

A magyar James Woods. Hiperaktív személyiség. Félgőzzel is ezerrel pörög. Egyszer lejött hozzánk. Erotikus masszázzsal szerzett nekem felejthetetlen élményt. J

Alexander

Az ingaember. Szerelemtől fűtött világmegváltó guru. A bölcseleteivel néha kikerget a világból. De szerintem csak azért, hogy utánam jöjjön és visszahozzon.

Mudra Csaba – pepo

Az ölelkező rímek után szabadon megalkottuk az ölelkező férfiakat. Virtuálisan nem ölelkeztem annyit senkivel sem, mint vele. Jó arc.

Icon

Cével és nem kával. Örök mosolyával még a halottakat is jobb kedvre deríti. Egyszer bealmáztam a hátsóülésén. J

Athos

Gitárkirály. Önzetlen ember és jó barát. Ígérem, legközelebb csendben leszek, ha játszol. Legfeljebb csak mutogatok.

Kicsi

Athos  „fia”. Meg már az enyém is. Szívembe zártam a kissrácot Hajdúdorogon.

Nagy Horváth Ilona - Ilcsi

Kedvenc és egyetlen unokahúgom. Jó párszor vigyáztuk egymás „álmait” hajnalokig. Nyílt és őszinte barát, ki azt is a szemedbe vágja, ha hibát követsz el. De hát pont ezért szeretjük.

Bíbor Kata

Hű levelező társam és barátom. Bár még csak pár percet találkoztunk személyesen, de mégis. Empatikus képessége kiemeli az átlagból. Általa is gazdagabb lettem.

Ennyi így hirtelen. A kimaradottaktól még egyszer elnézést kérek.

Befejezés

Nagyon sok élménnyel, érzéssel lettem gazdagabb ebben a szűk három évben, amit itt töltöttem eddig a Poeton.

Születtek barátságok. Dobbantak szívek, csordultak könnyek és mosolyra húzódtak szájak. Olyan ez, mint egy nagy család. Vannak nagymamák, bölcs nagypapák, fiak, lányok, unokák. Tékozlók és kuporgatók. Együtt éljük át örömünket és bánatunkat. Támaszt adunk és támaszkodunk. Miközben önmagunkhoz képest egyre jobbakat alkotunk. A művészet szabadság. A szabadság felszabadult állapot, mely során otthagyva a szürke hétköznapokat színes világokat alkotunk. Mindenki külön és mégis, így válik ez egy nagy egésszé össze. E világ neve: Poet.hu. Köszönet Kövesdy Mártonnak, hogy egy ajtót vágott nekünk, és engedte hogy belépve rajta kiszélesítsük, kényelmes otthonná téve saját magunknak. Isten éltessen POET!

Egy kis kronológia a végére

- 2007.03.01 - A Citatum idézetgyűjtemény születése. Az oldalra sokan küldenek be saját verseket, innen jön az ötlet egy társoldalhoz.

- 2007.05.15 - a Poet születése

A Poet eredetileg híres emberek már szabadon felhasználható verseit is gyűjtötte. Egy felhasználó egyszerre akárhány verset feltölthetett moderálásra.

- 2007.11.30 - Az e-mailek alapján itt már csak 5 verse várakozhatott egy felhasználónak elfogadásra. Nem tudom, hogy ez pontosan mikor lett bevezetve.

- 2007.12.08 - Első moderátorunk: Sheldon

- 2008.01.03 - blogolási lehetőség

- 2008.03.22 - "A Társalgóban hangoztatott egyöntetű véleményt követve mostantól egy felhasználónak csak egy verse várakozhat elfogadásra."

- 2008.04.03 - innentől kezdve csak amatőr verseket gyűjtünk, a többi az Eternusra megy

- 2008.04.12 - Az első Poet találka - http://www.poet.hu/talalkozo.php

- 2008.04.24 - Holdsugár moderátor lesz

- 2008.10.27 - Poet hírek indulása (azóta megszűnt...)

- 2008.10.31 - Poet fórum indulása

- 2008.12.30 - Poet kereső

- 2009.04.05 - Poet fejlesztési hét a költészet napja alkalmából

- 2009.10.22 - E-mail értesítés a versek elfogadásáról

- 2009.12.24 - Látogatottsági rekord: 78 000 egyedi látogató egy nap alatt

- 2010.02.09 - Címkézési lehetőség megjelenése

- 2010.03.05 - Rímszótár meghívásos rendszerű indulása