Prózák és kalandok kettő

Humor
jagosistvan•  2010. november 18. 15:34

Kinyilatkoztatás – avagy Isten újra íratja

Kinyilatkoztatás – avagy Isten újra íratja

 

Szilágyi Imre, egykedvűen, komótosan, zsebre dugott kézzel érkezett a lakása elé. A megszokott időben a megszokott helyen volt. Munkavégzés után két órával. Imre tudósítóként dolgozott a helyi lapnál és miután letelt a munkaidő mindig bement a Vendégváró vendéglátó egységbe ahol néhány sör mellett kitárgyalták néhány törzsvendéggel a napi híreket. Ma is megvitatták a legfelkavaróbb hírt, miszerint elfogták a két hónapja keresett udvarló bicikli tolvajt. Azért kapta ezt a nevet, mert ahonnan elkötött egy kerékpárt, mindig ott hagyott egy szál virágot. Az egyszemélyes nyomozószerv, Alács Zoltán főhadnagy azt gyanította, hogy randevúkra siethetett a tettes azért volt nála minden egyes alkalommal virág. A feltevés majdnem helytálló volt. Ugyanis amikor a tettest elkapták bevallotta, hogy a temetőbe igyekezett a halott édesanyjához, csak hát útközben rátört minden egyes alkalommal a félsz, hogy lekési a kedves mamájával a randevút, mert úgy gondolta, hogy a mama, minden nap lejön reggel hat és este hét között a mennyből hogy tanácsokkal lássa el az egyetlen szeretett fiát. Így hát amikor úgy érezte hogy késésben van, mindig elkötött egy kerékpárt és cserébe, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, otthagyott egy szál virágot.

Imre, miután végére ért a történetnek, szívélyesen fogadta mint mindig, a csapos ingyen sörét. Utána a néhány törzsvendégét, majd a Laci szomszéd három centjét, aminek általában vodka volt a neve. Ezek után percre pontosan elindult, hogy percre pontosan hazaérjen a megszokott kis világába, amit mások általában otthonnak neveznek.

Minden a megszokott rendben folyt. Imre kicsit előredőlve, jobb kézzel a falat támasztva, ballal pedig a kódot megadva várt a megszokott búgásra, amellyel jelzett az ajtó neki, hogy Imikém szabad az út. Monoton számolás és 36 lépcső fok után a kulcsot enyhén remegő kézzel párosítja a zárral miközben a bajszáról a bal kézfejével próbálja letörölni a már lassan odaszáradó sörhabot. Imre, a megszokott mozdulatok rabja volt amikor senki sem látta. Társaságban maga volt a megnyerő mosoly, az ötös találat a lottón. De amint magára maradt a robot funkció azaz a kényszeres parancsmozdulatok úrrá lettek rajta. Nem bánta. Igazából ő így érezte jól magát. Így volt kerek. A többi csak maszk.

Így hát a cipőlerúgás és az aktatáska a folyosó közepén hagyása is része volt a teljes kerek életének. Mint ahogy az is hogy a szobában a villanykapcsolót mindig a homlokával kapcsolta fel. Az már viszont nem, hogy a villanykörte hangos pukkanással adta tudtára hogy befejezte földi pályafutását.

- Az isten bassza meg.

- Inkább ne ha kérhetem. Ma már megvolt a napi adag Jimmy fiú.

Imrében megállt az ütő és hirtelenjében szóhoz is alig jutott. – Ki, ki az isten maga?

- Akit emlegetsz. Szó szerint.

Imre hunyorgott a homályban, majd kivett egy alakor a kedvenc bőrfoteljában, ahogy szétvetett lábakkal ül, miközben épp meggyújt egy cigarettát. - Menjen el kérem...

- Ne folytasd Jimmy. Tudom hívod a zsarukat.

- Ké...kérem menjen el.

Az alak nem mozdult, s bár nem láthatta valójában mégis úgy érezte hogy az illető kineveti. Imre kezdte felhúzni magát. Nem elég hogy kiment az az átkozott körte is és ezzel világrengető problémákat okozott, hanem még itt van ez az alak is és Jimmynek hívja és még mosolyog is. De ez még semmi. Istennek képzeli magát és beleült a kedvenc bőrfoteljába. A harag amely benne fortyogott, lassan a szájáig ért és átvette a félelem helyét.

- Húzzon ki a fotelemből maga szarzsák. Mert ha nem Meg fogom írni. Ha nem tudná az írás erő és hatalom.

- Én ne tudnám? Legyen világosság!

Abban a pillanatban a körte újra világítani kezdett. Imre kényszeredetten pislogott párat majd szemügyre vette a férfit. Ötvenes, őszes, hosszú hajú, szakállas ürgének látszott, aki még ülve is majdnem akkora volt mint Imre. Fekete kigombolt bőrkabátja alól kivillant egy „"Isten halott" - aláírás: Nietzsche” feliratú póló, ami természetesen a jelen divat szerint be volt gyűrve a hasított bőr nadrágjába, hogy kivillanthassa az övcsatján lévő „hell” feliratot.

- Ezt meg hogy csinálta.

- Semmiség Jimmy. Egy trükk a sokból.

Imre csak állt ott és érezte hogy a haragon lassan úrrá lesz újra a félelem.

- Kicsoda maga? – suttogta.

- Már említetted a nevem. Nem is egyszer ha a fülem nem csal.

- Isten?- szakadt ki Imre fintorgó száján a szó.

- Szó szerint Jimmy. Teljes életnagyságban. – és egy lendülettel felállt és Imre előtt teremve rámosolygott. Lehelete sör és viszki szagot árasztott.

- Mé...mért hív Jimmynek, és ha maga isten mért van ellenpropaganda pólóban és mért hord bakancsot? Tán fázik a lába? Szerintem inkább az ördögre hasonlít. Vigye már innen a pofáját az enyémtől. Még a végén kémiai reakcióba lépnek alkoholos leheleteink és a végén felrobbanunk.

- Nyugi Jimmy. Kezdjük az elején. Azért hívlak Jimmynek mert kedvelem Amerikát. Most is onnan jövök. Hogy milyen jó csaj ez a Mariah Carey! Azt mondta isteni voltam. De most vigyáztam. Nem lesz még egy Jézus baki. A ruházatomon meg ne lepődj meg. Mindig is trendi voltam. De most már térjünk a tárgyra. Azért jöttem el hozzád, hogy írd meg a történetemet.

- A történetét? Na jó. tegyük fel hogy ön az isten vagy micsoda. Nekem úgy rémlik már megírták és címe is van. Biblia.

- Hagyjuk azt a szart. Annak már semmi köze az én történetemhez. Ezerszer átírták már a kezdetek óta. Azaz ezerhuszonháromszor. Annyi lenne a dolgod hogy lejegyezd amit mesélek majd neked. Persze haladhatunk a korral és diktafont is használhatsz.

- De miért én?

- Azért mert téged dobott ki a gép. Na jó, hagyjuk a viccet. Azért te mert ha jól tudom, és jól tudom, te hittél bennem egykor. Azért is akartad elvégezni a teológia szakot, amit megvallom nem sokra tartok. Téged meg igen, mivel feladva elveidet, kiálltál egy nem egyházi ember mellett az egyházzal szemben. Dicséretes.

- Rég volt.

- A te időmértékedhez képest valóban rég. Nekem úgy tűnik mintha most lett volna. Na kezdjünk hozzá.

 

Folyt. köv.

jagosistvan•  2010. június 1. 18:20

A szidó vallás

A szidó vallás

 

A szidó vallás kezdete egybeesik az ember keletkezésével. Legalább is ezt mondjuk. De ez nem igaz. De hát mi az? Na mindegy. Amióta Olé, aki hasonlított Élo-hoz a dölyfös derelyeistenhez, aki egyszer elment lopni Siófokra barackot, nahát akár onnan is. Olé nem szerette a barackot hiszen dinnyepárti volt, de az meg nem fért bele a zsebébe. Hát így kezdődött valójában.

A szidó vallás abból áll, hogy lépten nyomon szidni kell valakit. Hol a szomszédot, hol a bírót, hol meg mást. Az más tészta, ha lekváros.

Számos illetve betűtésztás paradicsomlevessel való fenyegetés is lehet szidás. Feltételes. A feltét a kanál cukor, ami baszik elolvadni a hideg levesben.

A szidó egyház feje a TetőGerinc. Őt követi a gerendások rendje, akik nem mindig Péterből állnak. Van, mikor csak ülnek. Ki itt, ki ott. Aki ott, az még nem biztos, hogy nem itt. A hit és az erőspista erejével szinte minden megoldható. Vagy feloldható. Vagy beoltható. Vagy…

Egy szidó hívő napi öt szidásgyakorlaton esik át. Ebből kétszer felette és háromszor alatta. A vadvirágillatú tejberizs, mint áldozati fószer étel, csakis az erre kijelölt helyen lehet dobálni. Nem úgy, mint a csucsujkát. Azt bárhol, bármikor kötelező jelleggel. Jellegzetes alakjával egyből belopja magát az ember zsebébe. Ott megpihen, erőt gyűjt (szidás által) és kilopja az ember szemét. Majd üveggel helyettesíti azt. Az üvegszem praktikus. Arrogáns hívőknél megfigyelhető, ahogy konyhakéssel polírozzák két átesés között.

Hát röviden ennyi. Ha valaki többet szeretni még tudni e vezető vallásról, javaslom, kezdje el szidni e mű szerzőjét.

Jóccakát. :)

jagosistvan•  2010. május 21. 23:35

"A" szabótóni

„A” szabótóni

 

A szabótóni érdekes srác volt már az iskolában is. Felszegett állal mindig olyat tett, amit más nem. Ha mi kanállal ettük a levest, akkor ő fánglival. Hát, ilyen volt a mi szabótónink. Egyszer kérdeztem tőle, amikor együtt mentünk haza a suliból, hogy miért kell mindig máshogy csinálni mindent. A szemében értetlenség tükröződött. Ekkor jöttem rá, hogy a szabótóni mindezt komolyan gondolja. Ami eddig csak sejtés volt, most beigazolódott. A szabótóni nem százas. Ezt az eltelt évek alatt többször is bizonyította. Volt, hogy rátört a magyarságtudat. Ekkor minden végtagjára nemzeti színű szalagot kötött. Olyan cukin tudott futni a kis szandijában. De csak addig, amíg a bokáján lévő szalagban orra nem esett. Ekkor megvilágosodott. Rájött, hogy ő nem is magyar voltaképpen, hanem besenyő. Akár a Pista bácsi. Ezek után a kalapját mindig mély röfögések kíséretében rakta fel, mert egyszer valahol olvasta, hogy az ős besenyők is így tettek. Amikor egy alkalommal elment a nyolckerbe, találkozott a Cizgány Marival. Szabótónink nem tudta, hogy ez az igazi neve a csajnak és úgy gondolta, hogy belekóstál egy kis egzotikumba. Beleadott apait anyait. Ölelte, szerette, szagolta. A ronda Czigány Mari meg sikoltott. Ugyanis rémálma volt az aktus alatt.

Teltek múltak az évek és szabótónink egyre többet akart. Elhatározta, hogy szín-ész lesz. Ehhez kellett egy színpaletta meg egy disznó agya. Megoldotta. Ám még ez is kevés volt számára, ezért úgy döntött, elmegy valamelyik felekezetbe, hátha ott is tud érvényesülni. Azt gondolta, az teljesen jó lesz, ha az első templomba bemegy, ami az útjába akad. Elhatározta, hogy a Dohány utcától indul. Be is lépett, úgy ahogy illik. Ki is vágták, úgy ahogy illik. Csak néhány mazochista neoliberális hívő hitte azt, hogy talán ő a messiás. Na meg ő maga. Azért azt még én sem gondoltam volna egykor, amikor még a zacskós tejemet szopogatta, hogy ennyire sokrétű lesz a szabótóni. Volt pár éve még egy különös szokása. Bűnözőkkel szimpatizált. Kedvenc kategóriája a nemi erőszak volt, bár azért elviselte a lájtosabb, egyszerű garázdákat is. A minap láttam az utcán. Szembejött velem, de nem ismert meg. Pedig kétszer nyolc éven át egymás mellett ültünk. Először a suliban, utána meg a Markóban. Biztos megint a gondolataiba mélyedt, vagy egyszerűen rájött, hogy ő egy Isten, aki nem beszél földi halandókkal. Azért én szeretlek, szabótóni.

jagosistvan•  2010. március 10. 19:40

Nemzeti dal-os gondolatok részegen az alvégen

Nemzeti dal-os gondolatok részegen az alvégen, avagy Sanyi megöl ha feltámad.

 

Állj mán föl magyar gyerök! Há hí a haza! Itten van mán az idő, úgyhogy vagy most, vagy sosé.  Most akkor szabadok lögyünk bakker, vagy roboskodjunk? Válassz genya, most rögtön. Arra a kibaszott magyar istenre fogdjunk mán, hogy né raboskodjunk itt fölöslegösen tovább. Mer eddig is foglyoskodtunk mán eleget, mer a faterok elbaszták osztán el is kárhoztak érte mingyár. Azér akik össze-vissza tébláboltak, azok azér kikeltek a földbül mert nem tudtak ott nyugton héderölni. De mögin aszondom hogy esküdjünk a jó öregre, hogy nem basztatnak tovább minket. Té aki séhol sömmi, baszol bakker möghalni a fődedért. Az enyimé mög mégúgysé. mer té annyira féltöd a tyúkszaros életöd, hogy a becsület sömmit sé ér mán neködé. Mán harmaccorra mondom, hogy az öreg haljon mög ha nem! Csuda fényös ez a bökő, még a láncomnál is fényösebb, osztán jól állna majd neköm a kezembe. De csak láncom van még. Hoci ide neköm szépapád késit. Mán negyeccerre mondom a jó istenödet! Akkó sé vonulok be a Csillagba. Mögint szép nevünk lösz nekünk magyaroknak, mer asztán nekünk jó hírünk van ám. Hiába kentek ránk mindent szart, éccör léfürdünk! Ötödgyire mondom bakker, de mán úgy is tudod, hogy én csíkos szerkót úgy sé vöszök föl, mer nem áll jó neköm. Tudod, ahun kiváltottuk a sírt, majd odagyünnek majd az unokák oszt úgy tösznek majd mintha imádkoznának és közben bennünket emlegetnek. Ők is azt fogják mondani hogy mán bizony rajtunk né élősködjön sönki sé. Elvégre is szabad embör a magyar.

 

 

Így utólag kérek elnézést Petőfi Sándortól, amiért nem fizettem neki semmit sem, amikor találkoztunk a falu végén a Kurta kocsmában.

 

jagosistvan•  2010. március 9. 21:50

A kicsi huszár szerelmes lött.

Hát kérem, a szerelem nagy úr. Nem ismer korhatárokat és távolságokat. Gyerek fejjel beleszeretni a majdnem anyuba nem semmi. Kiemelem, mi több, felemelem. Anyakomplexus vagy hőstett? De lehet hogy csak kezdődő gerontofilia. Egyre megy. A lényeg hogy protekció szaga van. A kicsi huszárt elérte a szerelem, azaz az a kór, amit mire kinő és rádöbben mekkora egy farok volt, addigra annyi hibát fog elkövetni mint égen a csillag. Számomra ez mulatságos. Nem meglepő, csak mulatságos. :)))

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom