Prózák és kalandok kettő

Gondolatok
jagosistvan•  2011. október 20. 11:58

Ahogy közeledik az indulás...

Ahogy közeledik az indulás, úgy erősödik bennem a kettőség érzete. Egyrészt a vágy hogy kipróbáljam magam egy másik területen és ráadásul még pénzt is keresek vele, másrészt a kín amely fájdalomgócokat teremt szívemben és testemben egyaránt. A kín mely olykor rángásokká vadul és tudom hogy nem sokáig tart, de azok a percek valahogy az örökkévalóség határát súrolják mégis. A kín forrása a szerelem. Azt, hogy el kell hagynom azt a nőt, akit már egyszer elveszítettem végtelen fájdalommal jár. De nem lesz gond - biztatom magam - hiszen találkozni fogunk ahogy csak az időnk engedi. Az Időnk...

jagosistvan•  2010. március 11. 19:21

Vonatok

Vonatok

 

   Síneken futó lehetőségek. Hosszabb, rövidebb szakaszok megállókkal. Vannak lassan döcögő öreg füstösök és gyorsak, csillogók. Van, amelyik a pokolba tart és van, amelyik a mennybe. Sőt olyan is van, amely egyhelyben vesztegel.

   Az utazás lehet kényelmes. Kényelmesen hosszan elnyúlva, lábat feltéve. Vajon mi a fontosabb? A komfort, az útirány vagy az út hossza? Ezek keveredésével több verzió jöhet szóba. Ember és sorsfüggő.

   Különös, és mégse egyedi jelenet, ahogy elmegy a vonat, miközben hősünk a peronon áll, és azon gondolkodik, felszálljon vagy maradjon. Tehetetlen ember balgasága vagy ösztönös megérzés? Majd a holnap eldönti.

   Szóval ott áll és néz. Lába már lépne fel, de a kezében szorongatott jegy épp az ellenkező irányba szól. Bliccelhetne is, de annak meg mi értelme. Még pár perccel ezelőtt lett volna ideje és ezáltal esélye arra, hogy új jegyet váltson. De mint minden olyan ember, aki fél a változástól, ő is csak toporog. Egy kicsit közelebb lép, majd vissza. Még akkor is hezitál, amikor a forgalmista beintett. Pedig az volt a jel, hogy a vonat tovább nem vár.

   Elindult hát nélküle. Szép piros vonat volt. Fogalma sem volt hová tartott, és egyes állomásokon meddig vesztegelt volna. Látszólag tiszta és kényelmes. Hiányérzet nem gyötri, mert kezében ott lapul a megváltott jegy.

   A vonatok világában létezik az átszállás fogalom. Azt némely ember úgy csinálja, hogy átugrik az egyikről a másikra menetközben. Veszélyes mutatvány. Megeshet, hogy a kettő közé esik az illető. Ha csak megüti magát, elmondhatja, hogy szerencsés, hiszen vannak, akik belehalnak ebbe a mutatványba. A legtöbb utas azért megvárja, míg megáll, és úgy száll le. Hogy mennyi időt kell várnia a következő csatlakozásig? Ki tudja? Még talán ő sem. Főleg ha csak toporog a peronon.

   Hősünk most vár. Kezében ott a jegy. Elvileg minden rendben lesz. Az Utasellátóban megvéve a sör és a szendvics, a pisilés letudva, tehát elvileg minden adott ahhoz, hogy ha beérkezik a vonat, minden gond nélkül felszállhasson rá.

   Hősünk felszállt és jól érzi magát. Tudatos választás az élet netovábbja. Cél a szem előtt, idő belőve, archaikus mosoly az arcon és nyugodtság.

   Ajtó csapódik, kalauz be és jegyellenőrzés. A jegy átadva, hosszan vizsgálva. Kiderül, hogy tegnap lejárt. Az úticél rendben, vonat rendben, csak az időzítéssel volt a gond.

Vonat megáll, ajtó nyílik, utas leszáll. Archaikus mosoly tovatűn.

 

   Az állomás elhagyatott. A sínek között füvek törnek utat maguknak. Egy rozoga táblán megsárgult menetrend. A bakterház köré elmúlást font a borostyán. A tetején felirat.

VÉGÁLLOMÁS

 

2010. március 11.

csütörtök  19:19