Villanások (Ajtó az emlékekre)

Villanások (Ajtó az emlékekre) 

  

Éjfél elmúlt már, de a fiatalok még mindig összebújva ültek a padon. Áhítattal nézték a csillagokat és a növekvő holdat. A lány a fiú vállára hajtotta fejét, kezével az arcát simogatta. Mindketten csendben ültek. Amit kellet, már elmondták egymásnak. A fiú a félelmeit, a lány az érzelmeit engedte szabadjára. Maradt a csendes hallgatás…

   

A kéz, ahogy a torkára fonódott, félelmet keltett benne. A feje koppant a falon, ahogy az anyja elemi erővel odataszította. Érezte gyűlölettől és alkoholtól bűzlő leheletét. - Most meg fogsz dögleni, kis geci!

„Soha! Ha ezt túlélem, megöllek.”

  

A pár az ágyon feküdt… Valójában hárman voltak. A nő domborodó hasában már ott izgett-mozgott a jövő reménye. A férfi gyengéden végigsimította szerelme hasát. Határtalan öröme átsugárzott mindhármukra.

   

Már két napja ivott egyfolytában. Ahogy ott ült az idegen fürdőkádban, kezében egy félig kiürült vodkásüveggel, eltökélte magában, hogy ha törik, ha szakad, kiveszi a lábából a varratokat. A tükrös szekrényben talált manikűr ollóval elkezdte vágni, szakítani a varratot. A kád véres tengerré változott…

   

Amikor belépett a helyiségbe már tudta, hogy baj van. A vér beterített mindent. Barátja eszméletlenül feküdt az ágyon és az alkarjából ömlött a vér. A kés a padlón hevert. A vér szagától émelygés fogta el. Első reakciója az volt, hogy el kell állítania a vérzést, majd elrohant, hogy kihívja a mentőket. Lelkében harag és fájdalom keveredett.

   

…ahogy kinyitotta a szemét, egy furcsa valamit látott lebegni a plafonon. Hirtelen felült az ágyban. „Hol az istenben vagyok?” Egyetlen egy ismerős tárgyat sem tudott felfedezni. Valami idegen helyen volt. Egy gyengéd kéz megfogta és visszahúzta a meleg takaró alá…

   

Fájt minden szó, amit a fejéhez vágtak. Szembesítették egykori bűneivel. Csak azért, hogy fájjon neki. Már csak a rosszat látták benne, mert már csak azt akarták látni. Alkalmatlannak ítélték az ember, a férfi és az apa szerepre is. Felvetődött benne egy borzalmas érzés. „Vajon minek vagyok én még ezen a világon?”

   

Fáradt volt. A nap hosszúnak bizonyult és a Nő, akire vágyott nem volt mellette. Az elmúlt hónapok alatt megváltozott. Érzései egyre inkább áttörik azt falat, amit eddig felhúzott évei során. Szerelem, vágy, hiány…

 „A hiány fájdalom. Testileg lelkileg egyaránt. Nehezen megfogalmazható érzés. Olyan mintha belül szorítana. Egyre több kell, hogy csillapítsam éhségem. Hiányzik szerelme, érintése, vágyai. Hiányzik mindene. Hiányzik az érzékisége… mint nő… mint ember.”

Amikor elaludt, még mindig ezek a gondolatok jártak a fejében.

   

A göröngyök koppanása a koporsó tetején, az utolsó szalmaszálat is elfújta, mint a szél az ocsú maradványokat. Már nem volt mibe kapaszkodnia. A valóság ott kopogott álmai ajtaján. Búcsúzni jött… végleg. A kezében tartott csokorral tett egy lépést a gödör felé és rádobta a melegben már hervadásnak indult virágot az öccse testét őrző ládára. A búcsú néma és sós volt.

  

Vajúdás hangjai még be sem fejeződtek, amikor felsírt a gyermek. Lila kis öklei görcsösen meredtek az ég felé. Magzatmázas kis teste a hidegtől reszketett. A szülésznő bebugyolálta egy pelenkába és az édesanyja mellkasára helyezte. A sírás abbamaradt. Az édesapa könnyeivel küszködve borult oda hozzájuk. Az volt élete legszebb napja.

   

A nő, akit szeret, megveti. Külön életet él a maga kis világában, ahova nem engedi be sohasem. Más mindenkit igen. Még ismeretlen-ismerős nős férfiakat is. Fáj neki, hogy a nő hazudik. Hazudik még saját magának is. A kirekesztettség érzése lassan befedi teljesen, mint köd a hajnali tájat.

   

Ott állt a tömegben. A suhanc kölykök egy fejjel magasabbak voltak nála, de nem érdekelte. Csak a zene és az énekes karizmatikus alakja lengte körbe. Egy cigány srác odament hozzá és felvette a nyakába. Végre láthatta teljesen az egész bandát. A koncert után egy kockás lapra, autogramot kapott. A kisfiú szája fülig ért még akkor is, amikor otthon befeküdt a puha párnák közé.

 

Esteledik. A ház ablakán már látszanak a kései előkészületek. Odabent a kisfiú már a fürdéshez készülődik az édesanyjával, miközben a melegszendvics illata kiszökkent a konyhából és körbelengi az egész házat. Talán még az udvarra is kiszökött, ami felkeltette az eddig lustán heverésző labrador figyelmét is. Az egyik szobából kopácsolás hallatszik A monitor előtt az édesapa épp befejezni készül utolsó novelláját. Hirtelen megáll. Gondolatai egy távoli csillag körül keringenek. Elmosolyodik, majd megnyomja Ctrl+S-t.