Válaszaim a Tényezőkre

A személyiség fejlődésére ható tényezők:

- genetikai öröklés

 

Valószínűleg anyámtól örökölhettem nyakasságom, apámtól meg a túlélési ösztönöm. Bár lehet ezeknek semmi közük nincs a genetikához. Megvallom sok mindent nem tudok hozzáfűzni. Talán csak annyit, hogy szüleim rákban haltak meg. Állítólag örökletes a hajlam.

 

- méhen belüli történések

 

Rengeteg mérget kaptam. Anyám folyamatosan dohányzott és alkoholt fogyasztott a kilenc hónap alatt. Soha nem éreztem azt (így utólag), hogy bármilyen kapcsolat volt közöttünk amíg odabent voltam.

 

- születéssel kapcsolatos események

 

Állítólag „rendesen” megszülettem. Komplikációnak nyoma sem volt. Hiszek azoknak akik így mesélték.

 

- anya-gyermek kapcsolat

 

Anyámmal sokféle kapcsolatom volt, de anya-fiú sohasem. Voltam kiszolgáltatott amikor fojtogatott, tekintettem havernak, amikor később együtt ittunk, elmeháborodottnak amikor láttam hogy bánik az öcsémmel és végül elveszettnek amikor haldoklott.

 

- családi körülmények

 

Az anyai nagyszüleim neveltek fel. Több generációs távolság volt köztünk. Több mint hatvan év. Nagymamám írástudatlan volt, nagyapám rokkant. A második VH őt is elintézte. Ennek ellenére eljutott egy bizonyos szintig az elvtársak között. Helyi párttitkár volt. Ő volt aki megszerettette velem a könyveket és a focit. Szerettek. Én is őket. Már rég nincsenek. Volt egy öcsém – már nincs. Tizenhárom évesen itt hagyott. Apámról sok mindent nem mondhatok. Alig ismertem. Hajléktalan volt. Szűk három éve megkerestek a Máltai Szeretetszolgálattól, hogy én vagyok –e Jagos Mátyás fia? Meglátogattam. Tüdőrákban haldoklott. Utolsó kívánsága egy doboz cigi volt. Teljesítettem neki.

- óvodai-iskolai nevelés

 

Szerettem oviba járni. Ott volt az első nemi élményem. Kormányos Eleonóra a játszóbusz mögött húzogatta félre a bugyiját. Sorba álltam én is. Az iskolát is szerettem, Ő már kevésbé engem. Negatív példa lettem a többiek szemében úgy 13 évesen. Akkor túléltem. Ma meg elégtétel hogy a régi tanáraim ott ámulnak az irodalmi estjeimen. Azért csak nem lettem börtöntöltelék, pedig megjósolták.

 

- barátok hatása

 

Nem sok barátom van. Egy kezemen meg tudom számolni őket. Haver már jóval több. Több száz. Ivócimbora meg minden sarkon. Számomra fontos volt mindig a barátság. Tiszteleten és szereteten alapszik. Ha kell, halok értük.

 

 

- önnevelés

 

Volt egy időszakom, amikor teljesen magam alatt voltam. Képtelen voltam tükörbe nézni. Ma már megy. Igyekszem elfogadni magam jó és rossz tulajdonságaimmal együtt. Természetesen, mint minden ember, én is a jó felé hajlok. Ha van elég időm és alkalom akkor befelé figyelek. Próbálom magam a számomra helyesnek vélt irányba terelni. Van hogy alkuszom. Barátoknak sokszor. „Ellenségeimnek” szinte soha. Konokságom az, amiből erőt merítek hogy végig menjek utamon. Hiszek az út igazában. Ha valaki mellém szegődik, megköszönöm. Ha közös utunk véget ér, el kell fogadnom. Olykor erős vagyok, véghezviszem feladataim, van hogy másokét is. De vannak idők, amelyek a sebek nyalogatására van fent tartva. Olyankor sarokba bújva pihenek. Nem baj és nem szégyen. Szükséges velejárója az életemnek. Gyengéim között elsősorban a hirtelenharagúságomat emelném ki. Dolgozom rajta, de azért nem hagyom, hogy az igazságérzetem fejére nőjön.

Hiszek az igazságban, az irgalmasságban, a barátságban, a szeretetben, a szerelemben, fiaimban és önmagamban. Utam van, járom.