Szégyen

jagosistvan•  2009. március 25. 21:42

 

Szégyen

 

Bálint már régóta várta azt a pillanatot, amikor végre megszólíthatja a nagy Őt. A testében átfutó remegés jelezte, hogy itt az idő. Tétlenséget sarokba dobni, és irány a tettek mezeje. Először is nagyon fontos a jó megjelenés, és a jó időzítés. A nagy Ő a szemközti, angol bálás bolt előtt álldogált. Gyönyörű volt most is, mint mindig. Tip-top, ahogyan a férfi hívta.

    Bálint elővette belső zsebéből a kedvenc laposüvegét, és meghúzta. A kommersz barack kellemesen égette a nyelőcsövét. Szájvíz letudva. Reszketeg kézzel elővett egy félig elszívott Prilukit és meggyújtotta. Az első slukkot, mint mindig, most is sokáig, szinte fulladásig lent tartotta. Úgy mint régen a seregben, amikor még a legnagyobb gondja az volt, hogy Molnár tizedes nehogy kiszúrja, hogy megint dobbantottak éjszakára. Még szívott a cigarettán hármat, és maga elé dobta. Rutinos mozdulattal taposta el. A művelet közben feltűnt neki cipője koszossága. Hirtelen mozdulattal a nadrágba törölve próbálta suvickolni a lyukas lábbelit. Remélte magában, hogy a nagy Ő ezt nem vette észre. Szerencséje volt. A Kedves még mindig abban a pózban állt, mint pár perce. Félig háttal neki. Megfakult szemeit pihentette a lány alakján.

    Már hat hónapja, hogy szerelmes belé. Akkor látta meg először, amikor elveszítve családját, szomorúan ballagott a forgalmas utakon. Azon a napon meg akart halni. Lilinek - mert így nevezte el magában -, köszönhette az életét. Ha akkor nem pillantja meg, ma nincs az élők sorában. Azóta minden nap figyelemmel kísérte a lányt. Szerelmes volt belé, úgy, ahogyan senki másba. Senki másba már. Itt az idő. Most vagy soha. Végre elmondja neki, hogy mit érez. Apró, csoszogó léptekkel kelt át az úttesten, kikerülve a sűrű forgalmat. Amint átért a túloldalra, megtorpant egy pillanatra. Biztos, hogy most kell megtenni? Igen, biztos. A lány még mindig ott állt a kirakat előtt. Már csak két lépés, és elmondhatja neki, hogy mennyire szereti. Már csak egy... Ahogy odalépett megfogta a kezét... Abban a pillanatban a bejárat felől egy éles hang ütötte meg a fülét.

     - Azonnal vedd le a kezed a kirakati báburól, te büdös bunkó! Mit képzelsz te? Nem elég, hogy koszos és részeg vagy, még perverz is? Nagyon gyorsan húzzál el innen, mielőtt szét nem verem a fejed!                                                                                                                 

    Bálint abban a pillanatban elengedte szerelme kezét, és az út felé botorkált. Szemében könnyek gyülekeztek, készen rá, hogy kitörjenek. Még egyszer visszapillantott a lányra, majd behunyt szemmel kilépett az épp arra jövő teherautó elé...

 

    Még egy hét után is az volt a téma a környéken, hogy egy csöves úgy be volt rúgva, hogy elément a teherautónak.

    A bolt tulajdonosa a maga szenvtelenségével a következőt mondta az egyik vásárlónak: - Egyes emberek hogyan képesek ennyire lesüllyedni... Szégyen.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!