Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Örökség
jagosistvan 2013. február 27. 11:14
Örökség
Sosem lett kimondva mekkora hiány lettél
s illatod is már csak rejtett vágyaimban él.
Mint gyermekben az első szerelem – rekedtél
húsba. Összegyűrt álom és megragasztott kép.
Már nem úgy siratlak, ahogy majd’ harminc éve.
A gyermekkönnyek is (mint én) férfivá váltak.
Manapság csak nyelem a hétköznapok tényét
(szürkén) a zsebekbe’ felejtett pirulákkal.
Még pár nap és újra (Örökké?) karomban leszel.
És úgy, mint régen, hármasban dőlünk az ágyon.
Te ott heversz majd miköztünk örökségként
és nevetünk rajtam, rajtunk és a világon.
2013. február 27.
szerda 9:08
baramara2013. február 28. 00:33
Nagyon szép! Csak nevessetek! :-)
Molnar-Jolan2013. február 27. 22:54
Hö, ez egy tetsz-szmájli.
jagosistvan2013. február 27. 22:10
Vót röhögni Jolim? Hö? :)
Molnar-Jolan2013. február 27. 22:08
:)
jagosistvan2013. február 27. 22:06
Köszönöm Aladár. :)
jagosistvan2013. február 27. 22:06
Köszi Rózsám. :)
Schmidt_Aladar2013. február 27. 20:57
Benned/Belőled nevet a szellemi örökség...:)
A versed tetszett!
üdv:
János
Ivory2013. február 27. 20:36
Nagyon jó lett, Jagi!!!
jagosistvan2013. február 27. 18:18
Lesz Ágóm. de előtte azért megszagolom. :)
judit.szego2013. február 27. 17:28
Szépséges!
BakosErika2013. február 27. 16:30
Legyen úgy, sok mosolyt Nektek! :)
kovacsagi2013. február 27. 15:46
úgy legyen! :)