Oázis

Oázis

 

Víznélküli partot értem

lakatlan szigetemen,

hol már magammal sem értek

egyet.  Csak hitegetett

arcom: egyszer célba érünk.

Mint én-és-én. Semmiség.

Atyám szava számról eltűnt

nem jön újra semmiképp.

Oázisom magam vagyok:

kiszáradt kútja fámnak.

Megöntöznek kínzó jajok:

hagyatéka jó apámnak.

Az éj- reszkető homokban

kígyó féli lábnyomom.

Olykor felmászik torokra,

lassan-lassan rászokom.

Hajó lennék: nagy és erős.

Szélvihar: mi az nekem?!

Bárcsak lennék lélekvesztő

elkóborolt tengeren.

Sátram a múltam: délibáb

 - fényt reszkető töredék.

Az isten tengert sosem ás:

Az árbocokat töri szét.

 

2012. július 8.

vasárnap  21:30