Nyolcévesen nem értettem

jagosistvan•  2011. július 15. 07:52

Nyolcévesen nem értettem

 

Sokáig nem volt gyermekszobám.

Olyan is, hogy még ágyam sem.

Fejem mellett horkolt nagymamám

s nagyapám füstje körbevett

 

hajnalig és majd reggel újra.

Széngázra és cúgra ébredtem,

majd kantákkal mentem a kútra.

Nyolcévesen nem értettem,

 

miért nevetnek rajtam újra meg újra.

 

2011. július 15.

 

péntek 7:50

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jagosistvan2011. július 15. 12:03

Köszi Ross. Azért tettem erre az időpontra, mert egy évvel előtte nem bírtam el a kantákat. A kutat is csak azért bírtam megnyomni mert volt rajta egy drót és azon egy lábtámasz. :)))

Ross2011. július 15. 11:48

Most már egyre több a tapasztalatom különféle nyolc év körüli gyerekekkel, és úgy érzem, nagyjából ez lehet az az életkor, amely kicsit választóvonalat képez két szakasz között. A kisgyerek bármilyen körülmények között is él, azt fogadja el magától értetődőnek, hiszen eltérő tapasztalata még nincsen. Amint azonban eltelik az első, majd talán a második iskolai éve, kezdi nem csak látni, de érezni is a különbségeket önmaga és a társai között, és kezd feltenni olyan kérdéseket, hogy ''ha ő igen, én miért nem...'' vagy megfordítva. Azt mondhatom tehát, hogy szerintem nagyon jó pontra tetted a versed idejét, és jól is oldottad meg: tömören, sokat sejtetően. Tetszettek a hozzászólások és viszont-reagálások is.

jagosistvan2011. július 15. 11:22

Beth majd inkább magamon... :)

jagosistvan2011. július 15. 11:20

starlit legyen így (úgy) :)

jagosistvan2011. július 15. 11:20

Köszönöm Bianca. :)

Törölt tag2011. július 15. 10:32

Törölt hozzászólás.

kovacsagi2011. július 15. 10:06

Azon gondolkodom, skary, de ne érts félre, nem kekeckedni akarok, ez nem csak önbecsapás? Az, hogy magunk választjuk az utat. Hogy nem pusztán elszenvedői vagyunk a körülményeknek, sorsnak, hanem van hatalmunk felette. Ettől ugyan nem sok változik, de mégis jobban érezzük magunkat. Tényleg csak kérdés...

Bianca2011. július 15. 10:03

Akkor láttad. Ragyogó film, jó színészekkel. Te mit választottál volna, ki lettél volna? Nem is olyan egyszerű ez:)

skary2011. július 15. 09:56

br..a filmet kellett nézni annó a szocban :)

Bianca2011. július 15. 09:53

Skary! Pontosan az az utad amit kiválasztasz, tehát tudatosan választhatsz -bár vannak kényszerítő tényezők olykor-. Igen és örülök, hogy én Miskin herceg vagyok inkább és nem a katona aki becsapja. És még ezer példát tudnék hozni. Ajánlom nagyon Sánta Ferenc Az ötödik pecslét c, könyvét olvasásra vagy a filmet, biztos érdekelne. Szeretettel Bianca

skary2011. július 15. 09:47

az út nem a szenvedés útja..bianka :)
az az utad amit kiválasztasssssssssssz :)

starlit2011. július 15. 09:44

csak te érezted talán úgy....de sosincs az úgy:))

Bianca2011. július 15. 09:14

Én örülök neki és bercsüllek, hogy Te nem a nevetők között voltál. Soha ne is kerülj közéjük. Ez a sors érlelt azzá aki most vagy! Sok szeretettel Bianca

jagosistvan2011. július 15. 08:40

Vannak ;)

skary2011. július 15. 08:31

bár kíváncsi lennék azért a fejekre..hihi

jagosistvan2011. július 15. 08:29

nem is hívtalak. azt meg tudom hogy korai nyugger vagy. :P

skary2011. július 15. 08:21

nemmekszegedre :)
egyébként a képeim nem javítottak..egy öregedő pasi ennyi :)

jagosistvan2011. július 15. 08:20

a kettő azért nem ugyanaz te hivatásos bohóc. Azért egyszer lemosom majd rólad a festéket oszt mögnézlek magamnak. :)))

skary2011. július 15. 08:18

ja..én imádom ha rajtam nevetnek..vagyisinkábbmiattam :)

jagosistvan2011. július 15. 08:17

Végül is skary. Legyen egy jó napjuk. :)))

jagosistvan2011. július 15. 08:16

Hát igen Irénke. Talán majd az út végén megértük.

skary2011. július 15. 08:00

hagynevessenek :)

irenke2011. július 15. 07:58

kimerészeli?
én most sem értem...