Mami

Mami

   …tudod Pistikém, nekünk olyan körfolyosós, emeletes házunk volt, ahol az udvaron volt a WC. Emlékszem, édesanyám egyszer nagyon megvert. Eltörte rajtam a seprő nyelet, csak azért mert nem úgy tisztítottam meg a WC-t ahogy ő szerette volna. Az Isten áldja meg szegény jó anyámat, de nem értettem, hogy mit akar mondani. Nem tudtam mi az a perem. Pedig azt kellett volna letakarítanom. Csutakoltam én mindent csak azt nem. Még kislány voltam. A nyolc évet épp hogy betöltöttem. Az édesapám akkor már nem volt velünk. Emlékszem hogy az édesanyám mindig azt mesélte hogy az édesapám lengyel volt. Egyetlen egy emlékem van róla. A teát cukor nélkül itta. Vagyis nem. Csak nem tette a cukrot a csészébe, hanem a szájában tartava olvasztotta el miközben kortyolta a feketés italt.

   …édesanyám mesélte hogy az apukám egyszer szerenádod adott neki. Mivel hogy nem beszélt perfekt magyarul, elég viccesen sült el. Rázse, Rázse mi bájód, mért nem ákársz szárni? Eltörött a hegedúm, nem ákár szólyalni…

   …édesanyám a közeli kávéházban volt takarítónő. Abban az időben nagyon rosszul ment a sorunk. Édesapám akkor már elment. Édesanyám, amit a nagyurak és úrnők otthagytak, becsomagolta és hazahozta nekem. Tudod Pistikém nem az volt a baj, hogy tele volt cigeretta hamuval, hanem az hogy kevés volt.

   ... a nyarak egy részét mindig Szabadkán töltöttem. Egyszer a nagyapám ágyában kotorásztam, amikor megtaláltam egy harisnyát tele arany pénzzel. Játszottam vele. Az ára hogy nagyon kikaptam.

   …volt egy nagyon aranyos kisfiú az udvarban. Úgy hívták hogy Görög András. Hatvan év múltán ő lett a második férjem.

   …még gyerek voltam amikor elveszítettem az édesanyámat. Nagyon rossz volt. Nevelőszülőkhöz kerültem Pusztaföldvárra, ahol összeismerkedtem az első férjemmel. Ő akkor már egy híres focista volt. Mellékesen meg borbély a faluba. Jól éltünk. Károly focizott, kártyázott és könnyű vérű nőknek udvarolt. Én meg neveltem Karcsit, a kisfiamat.

   …Károly egyszer megint részegen jött haza és agyba, főbe vert. Napokon át nem mehettem ki az utcára, nehogy bárki is meglássa azokat a kék, zöld foltokat amik rajtam keletkeztek..

   …a Magdi nevet adtuk neki. Olyan aranyos kis fekete copfja volt. A szüleit megölték az oroszok. Nem hagyhattam ott.

   …Tímár csak úgy egyszer ott maradt nálunk. Behívtam hogy egyen valamit, mert nagyon csenevésznek tűnt. Azóta hogy megnőtt! Már régen láttam.

   …anyád a legszebb kislány volt, akit valaha láttam. Koromfekete haja megszédítette még a keresztapját is. Károly egyből az ölébe kapta. Tudod, amikor megkaptuk anyádat, a mieink már nagyok voltak. A mamád meg nagyon beteg volt és mint keresztszülők kötelességünknek éreztük azt hogy amíg a Giza fel nem gyógyul, nálunk maradjon.

   …a fiam jól választott. A Rózsát vette el, akit gyerek kora óta nálunk él. Szépek így együtt.

   …már nem bírtam a sok pofont amit nap mint nap kaptam. A kis Idával beköltözöm Orosházára. Elegem volt.

   …mindjárt otthon leszünk már Pistikém. Nézd, már látszik a csokoládé ház. Egy nap ez a tied lesz, ha már anyád nem él majd. Tudod mennyi pofont és fájdalmat kellett nekem kiállnom amíg ezt a kis házat megvehettem magamnak? De megérte.

***

   Mami, maga volt a megtestesült csoda. Imádtam. Az iskolaszüneteket mindig nála töltöttem. Ő volt aki megtanított arra hogy mindig ki kell mondanom a véleményemet, még akkor is ha nem leszek népszerű általa. Mélyen vallásos volt. Hetente háromszor jártunk misére. Szerette istenét. Én, mint gyerek nem annyira. Ma már csak mosolyogni tudok azon hogy mennyire erőltette a fogmosást. Naponta háromszor kellett a fogkeféhez nyúlnom. Ki nem állhattam. Most meg úgy vagyok vele akár napi ötször is, csak mondaná még. Hétfőn, csütörtökön és vasárnap mindig korán keltünk. Mentünk a piacra árulni. Rajongtam a piacért. Az a sok nyüzsgés és hangzavar…Iszonyatosan jó hangulatot teremtett. Egyszer a mellettünk lévő könyvárus néni rám bízta a placcot. Amíg oda volt – kb. öt perc – addig eladtam két könyvet. Büszkén mutattam neki azt a pár forintot és fillért amit kerestem amíg ő oda volt. Nem lettem megdicsérve. Jóval ár alól adtam el őket.

   Mamiról az utolsó emlékem az, hogy a szomszédok ébresztettek és vezettek el. Láttam még ahogy lebukó fejjel, mozdulatlanul ül a kedvenc foteljában. Megállt a szíve.   

   Csendben ment el, nehogy felébresszen egy tizenkét éves kisfiút. Az orosházi temető még a mai napig őriz egy sírt, amire csak ennyi van írva: ÉDESANYÁNK. Ma már nincs virág rajta. A sok gyerek (saját, felnevelt, örökbefogadott) már elszokott a temetőjárástól, vagy épp ott lelt nyugvást. Én sem járok már át. A kereszt súlyos a bűn megbocsájthatatlan.

   A Csokoládé ház végül is az enyém lett. Hogy milyen áron és módon, az most nem ide tartozik. Talán egyszer az is papírra vetődik majd.