Kötetbemutatóm Debrecenben - szubjektív

Made in az idők hajnalán – kötetbemutató Debrecenben

 

Már napokkal előtte gyűlt bennem valamiféle izgalom. Talán a félelem az öröm és a kihívás keveréke. Fel s alá jártam, doboltam lábamon és gondolataim Debrecen felé orientálódtak. Előző este eldöntöttük hogy busszal megyünk. Elpakoltuk a szükséges tárgyakat. Ruházat, tisztálkodó szerek és pálinka. Reggelre már csak apróságok maradtak és az indulás.

Az utazás elég hosszúra sikeredett. Majd öt órán át zötykölődtünk végig a 47-esen. Amint megérkeztünk célba vettük a panziót, ahol elvileg a elszállásolnak minket. Az első meglepetés akkor ért, amikor erről a tulajdonos nem tudott. No akkor telefonálás Attilának hogy akkor most a mi a fene legyen. Utazunk 240 kilométert és kiderül hogy a szállás amit felajánlottak nekünk nem is létezik. Vagyis létezik csak nem a mi számunkra. Hál istennek az ügy megoldódott. A tulaj, Némethy úr elírta a naptárjában az időpontot. Egy hétre rá voltunk beírva. Végül is az se lett volna rossz. Egy csendes Húsvét hétfő a Cívis városban. A szoba birtokbavétele után egyből feltérképeztük a terepet. Ágival találtunk a közelben egy lepukkadt kocsmát. de olyat, amit már rég nem láttam. Félrevonultunk egy oldalsó helyiségbe és elfogyasztottuk az elfogyasztandót, azaz búzasört illetve kávét, miközben Barbbal beszéltem telefonon. Mondta hogy már jó páran hozzászóltak a Blogomhoz és sok sikert kívánnak nekem és hogy a tizenöt nick nevű úriember lapít. Na erre megint izgulni kezdtem (nem az úriember miatt) és gyorsan lehajtottam a maradék sört.

Ezek után úgy döntöttünk felmegyünk a Nagytemplom tornyába és megnézzük a hogy megvan –e még a két évvel ezelőtt a falra felrajzolt szívecskénk. Sajnos már nem volt ott. Lemeszelték mint Sajtos Gyurit a rendőrök. Micsoda egy szívtelen karbantartók laknak erre! Eltüntetik szerelmes rajzomat. Felháborító.

Közben hívott Attila hogy van egy kis gond. Na kezdődik – gondoltam magamban. És kezdődött. Közölte velem hogy sajnos a nyomda nem lett kész a kötetemmel, de azért sikerült legyártatnia a könyvbemutatóra ötven darab „prototipust” amit azért el lehet majd osztogatni. Mivel ez még nem könyv, csak úgy néz ki, kérem a tisztelt ajándékozottakat, hogy ha lehet csakis könnyed vehemenciával lapozgassák és talán úgy nem esik darabjaira. Attila lovagiasságát jelzi hogy természetesen ez nincs benne a nekem szánt kétszáz példányban és tulajdonképpen ez az ő ajándéka. A valódi kötetetek egy-két hét múlva érkeznek (reméljük). Nagyon nem örültem a hírnek, de ha már ennyit utaztam, csak megoldjuk valahogy a könyvbemutatót. Ekkor jött a desszert, miszerint per pillanat nem tudja kifizetni az útiköltségemet, amelyet előre legyeztettünk. Attila ismét lovagias volt és megígérte csütörtökön utalja a pénzt. Úgy legyen!

Ezek után felmértük a Latinovits Kávézót, ahol pár óra múlva ingben fogok feszíteni. Irma, a tulajdonos nagyon kedves és közvetlen volt. Bemutatott Mauricionak és hozott egy sört. Az itt töltött fél óra után ismét a panzióba vonultunk ahol átöltöztünk és lelkileg ráhangolódtam a közelgő eseményre. Ez abból állt hogy Ágival ciklusokba szedtük azokat a verseket amelyeket később felolvas. A ráhangolódás utolsó fázisa az volt, hogy elmenőben pálinkáztam még egyet Némethy úrral, aki nem utasíthatott vissza egy ilyen nemes lelkű invitálást.

A kávézóba jó egy órával a műsor előtt érkeztünk, ahol már várt ránk az est moderátora, Papp Für János barátom, akinek ezúton is köszönetet szeretnék mondani nagylelkűségért és önzetlen hozzáállásáért. (Na meg az Apokrifért).

Ágival és Jánossal ezek után összeülve átbeszéltük a forgatókönyvet. Persze csak nagy vonalakban, hiszen egy ilyen est rugalmasan szokott végbemenni.

Kezdésre teljesen megtelt a kávézó  és örömmel tapasztaltam hogy már annyira nem is izgulok, hiszen jó pár ismerőst is felfedeztem a közönség körében. Attila kezdte, mint házigazda. bemutatta az est résztvevőit. Ágit, Jánost és jómagamat, majd János néhány mondatban bemutatta a kötetet és Ági felolvasásai között jöttek a kérdések. Amennyire tudtam válaszoltam rájuk. Remélem jól és kimerítően. A közönség is hozzátette a maga is szerepét. Időnként ők is kérdeztek amire természetesen illett válaszolnom. Remélem ismét csak jól. Az est végén dedikáltam a „prototipusokat”.

A kötetbemutató után még néhányan ott maradtunk egy kis kötetlen beszélgetésre, ahol megint csak előkerült a pálinka. Este fél tizenegy körül értünk vissza szállásunkra, ahol szívünkben örömmel tértünk idővel nyugovóra.

Másnap még megreggeliztünk egy közeli gyorsétkezdében ahol leterítettem egy óriási AtomHambit (négy húspogi volt benne), majd kihívtam a mentőt egy bácsikára, mert rosszul lett az utcán, és elbúcsúztunk a szállásadónktól. Néhány óra múlva rengeteg élménnyel és kapott szeretettel szálltam le Szegeden a mars téren, ahol az emberek fel sem néznek csak rohannak zöldön, sárgán, piroson és életen át.

Nagyon szépen köszönöm Maryamnak, P. Tóth Irénnek, Tóth Zita Emesének, Bencének, Márknak, ki láthatta a meztelen valót, a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör tagjainak és az összes embernek, akik megtiszteltek a jelenlétükkel. Valamint annak az öreg hippinek akit leszólítottam a Péterfia utcában, hogy merre is van a Latinovits Kávézó és aki megígérte hogy eljön és megnéz és reméli nem valami liberális költő vagyok mert azokat nem szereti. És eljött, a szemembe nézett és kezét nyújtotta felém. Öreg, az email címedet őrző cetli el van téve. Egyszer írni fogok neked.

 

Végül egy link, ahol "idegen" szemmel láttak...

http://polusonline.blogspot.com/2011/04/jagos-konyvbemutatojanak-recenzioja.html