konyha

jagosistvan•  2016. október 21. 16:45

konyha

 

nálunk a konyha csatatér.

áldások esnek mosatlanokhoz.

ilyenkor szűköl ági, szűkül a tér,

hajnalig szeretkezünk borospoharakkal.

 

te már alszol szomszéd, mikor kezünkbe temetjük

az aznapi nedves csókokat.

másokról álmodsz magadat ölelve.

takaród nem mástól izzad éjjel.

 

az asztalon nincsenek fehér foltok

belakott az, mint egy metropolisz

kenyérhéjak alatt lapuló csontok

hirdetik isten mindenhatóságát

 

a mi konyhánk világháború.

kanalak, tányérok, jellemek esnek el.

nekünk ugyanaz napsütés vagy ború,

egy ég az, és az csak a miénk.

 

nálunk minden konyha csatatér,

nálunk minden szoba-konyha,

nálunk minden mindig egybeér.

disszonáns ahogy minden minálunk.

 

2016. október 21.

péntek  16:33

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2017. június 19. 22:09

Ez baromi jó.

jagosistvan2016. október 24. 11:42

@csillogo: Köszke :)
@Ametist: Köszi. Viszont. :)

Ametist2016. október 22. 08:59

És a disszonanciában mégis ott a harmónia - szép hétvégét Nektek, Jagi :)

csillogo2016. október 22. 08:45

Nem kell nyájasnak lenni, Jagi-Ágit majd kérdezem - nekem is tetszett !:)
"nálunk minden konyha csatatér,
nálunk minden szoba-konyha,
nálunk minden mindig egybeér."

jagosistvan2016. október 22. 08:01

De nem elég nyálas. Akarom mondani nyájas. ;)

BakosErika2016. október 22. 06:58

kenyérhéjak alatt lapuló csontok
hirdetik isten mindenhatóságát...

Jó ez a vers, nagyon...
Gratula. :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom