Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
konyha
jagosistvan• 2016. október 21. 16:45
konyha
nálunk a konyha csatatér.
áldások esnek mosatlanokhoz.
ilyenkor szűköl ági, szűkül a tér,
hajnalig szeretkezünk borospoharakkal.
te már alszol szomszéd, mikor kezünkbe temetjük
az aznapi nedves csókokat.
másokról álmodsz magadat ölelve.
takaród nem mástól izzad éjjel.
az asztalon nincsenek fehér foltok
belakott az, mint egy metropolisz
kenyérhéjak alatt lapuló csontok
hirdetik isten mindenhatóságát
a mi konyhánk világháború.
kanalak, tányérok, jellemek esnek el.
nekünk ugyanaz napsütés vagy ború,
egy ég az, és az csak a miénk.
nálunk minden konyha csatatér,
nálunk minden szoba-konyha,
nálunk minden mindig egybeér.
disszonáns ahogy minden minálunk.
2016. október 21.
péntek 16:33
Molnar-Jolan2017. június 19. 22:09
Ez baromi jó.
jagosistvan2016. október 24. 11:42
@csillogo: Köszke :)
@Ametist: Köszi. Viszont. :)
Ametist2016. október 22. 08:59
És a disszonanciában mégis ott a harmónia - szép hétvégét Nektek, Jagi :)
csillogo2016. október 22. 08:45
Nem kell nyájasnak lenni, Jagi-Ágit majd kérdezem - nekem is tetszett !:)
"nálunk minden konyha csatatér,
nálunk minden szoba-konyha,
nálunk minden mindig egybeér."
jagosistvan2016. október 22. 08:01
De nem elég nyálas. Akarom mondani nyájas. ;)
BakosErika2016. október 22. 06:58
kenyérhéjak alatt lapuló csontok
hirdetik isten mindenhatóságát...
Jó ez a vers, nagyon...
Gratula. :)