Ihlet

Az ihlet

 

Vicsorgott, ahogy rám mosolygott.

Körme a tenyerébe vájt apró árkokat.

Rímekre éhezve sompolygott,

vesézett ki még szűz szándékokat.

 

Nem szólt, mint jó halott – hallgatott.

Várta a sarkon évődő reményt.

Zsebében kocka s cigány tarot:

Így araszolt egyre csak felém.

 

Egy széket húzva asztalomhoz,

kissé részegen intettem felé.

Nem hitten hogy ilyen hamar hoz

a bor egy árva ihletet felém.

 

2016. január 20.

szerda  14:15