hajnal has adás (triptichon)

hajnal has adás (triptichon)

 

ahogy halványul az ég

úgy mocorog bennem mindenféle

giz-gaz tettvágy és gondolat

teremtett napra próbálom

ráhúzni saját vajúdásom

mint gyermekre a megkötős sapkát

alattam a kocsik egy irányban mennek

betartva minden szabályt

én néha szoktam tolatni

átvágni záróvonalon

tiltásokat tiltólistát semmibe venni

átgázolva rajtad rajtam

és a végén mindig szörnyedve

magamtól bújok hozzád

mint a Hold a horizonthoz

amikor a túloldalon felkel a nap

 

 

mindig has tájékon kezdődik

csak egy csomó ami beléd kövesedik

egy pillanat alatt

majd heréig tolja a gyengülést beléd

és reszkető lábak jelzik vissza

mindenhatóságát

 

 

úgy nézlek akár

gyermek az óriáskereket

a koszos és büdös gőzmozdonyt

és unokatestvérek kezében

a dunakavicsot

– szótlanul

hallgatásom nem a dacom

mindinkább szégyenem

mert minden az ami meg nem adatott

még keserűségem sem lehet teljes

a kávé gőze felülírja

ezt a furcsa remember programot

még öt perc

(vagy talán hat)

és helyed az enyém lesz

feszengés nélkül kuporoghatok

takaró alól lesve

mit is tesz velem

a százhuszonkettedik rész

 

2014. február 17.

hétfő  14:27