Ha kellett, ha nem

Ha kellett, ha nem

 

Az ólmos hajnallal vállamon rogyok

álom-temetőm paplanja alá.

Gőzölög minden: fekete-rózsaszín.

Az óra ketyeg.

Egyre zajosabb minden új pillanat,

mint ahogy a troli sikolya ablakom alatt.

Éled az utca. Megannyi agyhalott

lépte veri fel a vízben rohadó avar álmát.

 

Lassan indulnom kell – beállni a sorba.

A tükörben elmosódott tekintet.

A vért kimosom fogaim közül és a maszkom

én is magamra húzom.

Ajtót és szívem bezárom. A forgalom

mosollyal fogad. A műfogak mögül kisejlik

néhány fekete csonk.

 

Sóhajok.

Lelki görcsök szájszagú füstje.

 

Mennyi rothadt hús!

Inak és csontok.

Gyújtósnak hasogatott szálfagerincek,

akik között

(ha kellet, ha nem)

én is elégtem.

 

 

2011. november 22.

 

kedd  14:09