ÉletM vol.1.

jagosistvan•  2008. március 10. 10:42

Ez nem egy objektív írás.Sőt nagyon is szubjektív.Az én szemszögemből.Lehet hogy más ember másmilyennek látott,lát.Ebben a történetben tettem jó ill.rossz dolgokat is.Nem vagyok szent csak egy ember tele hibákkal.[és lehet hogy írásbeli hibákkal  :-) ] ...na akkor kezdjük!

Amikor megérkeztem erre a "tökéletes" világra,anyám még nem volt 18 éves sem,de már akkor folyamatosan "pusztította" az alkoholt apámmal együtt.Másfél évesen az anyai nagyszüleimhez kerültem mert a szüleim nem tartottak igényt rám.(ez a seb a mai napig se gyógyult be - Ez volt az első árulás) Így hát a gyermekkoromat a nagymamáméknál töltöttem. Én voltam a kis kedvenc. Jól is éreztem magam, kivéve mikor anyám részegen beállított, mert elfogyott a pénze. Ilyenkor volt ám menekülés! Innen a szokásos út --> ovi, suli.
12 éves koromig elég jó tanuló voltam. Csendes, visszahúzódó, aligbarátokkal megáldva. Itt történt egy törés:anyám keresztannyja - akit nagyon szerettem, meghalt. Övé volt a "csokoládé ház" amit anyám örökölt meg, tőle meg én, de erröl majd később. Szóval, amikor meghalt ott voltam. OTT VOLTAM!!! Láttam meghalni. Csak én egyedül (második seb). Teljesen magamba zuhantam. Nem tudtam felfogni, hogy miért mindig a jók mennek el.
Ebben az évben - 1986 - történt még valami, ami szerintem megváltoztatta az életemet. Eljutottam életem első rock koncertjére, ahol az EDDA játszott. Azóta is szeretem őket. Na, ettöl fogva nem érdekelt senki és semmi csak a zene. Lógtam a suliból, új barátokat szereztem. Egy kis idő elteltével rájöttem arra, hogy hallgatnak rám. Innentöl én lettem a fő értelmi szerző a társaságban. Itt aztán megdőlt az az elmélet, hogy - a barátai csalják el az én kis unokámat. Innentől én mondtam meg, mikor mit csinálok.

folyt köv...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Holdsugar2008. május 9. 09:14

Kedves István!
Most olvasgattam Blogodat. Életed történetének kezdete nagyon megrázó és elgondolkodtató. Azt írtad a végére, hogy folyt köv..., de látom ez még márciusban volt. Lesz még folytatás? Mert szívesen olvasnám tovább. Üdv! Holdsugár