Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egy régi-régi közös vers.
jagosistvan• 2009. március 28. 12:13
A Haza születése
Izgultam érted
Izgultam másért
Nyitottam fényed
Egy igaz hazáért
Szavamat adtam
Könnyed sirattam
Hét határ közepén
Egyedül maradtam
Egyedül maradtam
Hét határ közepén
Fájdalom hasítja
E földnek szegletét
Megtört szívemnek
Sóhaja gyászol
Szent koronádra
Vérkönnyet mázol
Bánatom vére
Folyik a Tiszába
Bodrogba, Körösbe
Marosnak árjába
Társammá lettek
Zöldellő Bércek
Könnycseppet vetek
Ősünk mezejének
Mag nő ki ottan
Fénynek árnyában
Reményként nő majd
Az utókor számára
Földméhe duzzad
Szülni próbálja
Mit mélyében hordott
Áldott hazánkat
2008.05.18.
Pali – Jagi - Zorka
jagosistvan2009. március 28. 18:07
Köszi nektek is. :)
szuzus2009. március 28. 17:27
Megzenésíthető olyan dallamos.
Gratulálok Nektek.
mezeimarianna2009. március 28. 17:13
Nagyon dallamos!!!Gratulálok!!!
jagosistvan2009. március 28. 17:09
Köszi a többiek nevében is.
sarandisziszi2009. március 28. 15:36
GRAT...
jagosistvan2009. március 28. 14:34
:)
pepo2009. március 28. 14:20
:)
kormanyossanyi2009. március 28. 13:23
O.K. :-)
jagosistvan2009. március 28. 13:02
Köszi Sanyi. Készülj a jövő szombatra. :)
kormanyossanyi2009. március 28. 12:54
Szuper! Mindhármótoknak gratulálok...
jagosistvan2009. március 28. 12:43
Köszönöm szépen. Nem csak én írtam hanem Pali és Zorka.
baange2009. március 28. 12:35
Gyönyörű ez a vers ,olyan mintha az én életmről írtad volna.Jó tudni,hogy vannak még ilyen komoly férfiak a világon