Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ballada (Neked… magamnak.)
jagosistvan• 2014. április 8. 15:04
Ballada
(Neked… magamnak.)
Amikor ivott sosem hallgatott.
Csikorgó sérelmeket vontatott
korrodált sínek és talpfák mentén.
Innia kellett ahhoz, hogy szeressék.
Olyankor bőszen átkarolt mindent.
Engemet, téged, a fáradt Istent,
de legfőképp önmagát ölelte,
ám a boldogságot sohasem lelte.
Mosolygott, mint kinek jó a dolga.
A szavakat egy kupacba hordta.
Osztotta őket tányérba szedve,
bekopogott vele minden lelenchez.
Egyszer aztán nem volt mit innia.
Nem akart lenni senki egyfia.
Elhúzódott csendben mint ’ki érti:
A Sors elől nem lehet kitérni.
2014. április 8.
kedd 15:00
rozsika532014. április 9. 09:33
@jagosistvan: Már ivás nélkül is megyen a boldogság....
jagosistvan2014. április 9. 04:40
Hà' mer' gyakorolod Jolim. :))))
Ernest2014. április 9. 03:17
Mindig csak a pia... :)
Ivory2014. április 8. 20:53
A Sors elől nem lehet kitérni.
ilyen ez.
de te szeretve vagy
józanul is :)
!
BakosErika2014. április 8. 19:44
Innia kellett ahhoz, hogy szeressék....
Az elég gáz...
Mély ez a vers Jagi és jó!
Gratulám. :)
Molnar-Jolan2014. április 8. 18:10
Nekem már egész jól megy. :)
jagosistvan2014. április 8. 17:54
Majd próbálom alulmúlni én is önmagam. :)))))
Molnar-Jolan2014. április 8. 16:33
Ja, egyre romlik. De lehet még fokozni. ;)
jagosistvan2014. április 8. 16:12
Ejj de rossz ízlésed van Jolim. ;)
Molnar-Jolan2014. április 8. 15:19
Tetszik.